A cserszömörce látványos lombszíne és jellegzetes, füstös virágzata miatt népszerű díszcserje, amely kertben és parkban egyaránt jól használható. Szaporítása többféleképpen lehetséges, a választott módszer pedig attól függ, hogy gyors eredményre, biztos sikerre vagy nagyobb mennyiségű új növényre van szükség. Fontos tudni, hogy a különböző fajták szaporíthatósága eltérő lehet, különösen a nemesített, színes lombú változatok esetében.
Dugványozás
A cserszömörce legelterjedtebb és kertészeti szempontból legbiztosabb szaporítási módja a dugványozás. Erre legalkalmasabb a félfás dugvány, amelyet nyár elején vagy közepén, általában június–júliusban lehet levágni. A dugvány hossza ideálisan 10–15 centiméter, alsó leveleit el kell távolítani, a felsőket pedig érdemes megrövidíteni a párologtatás csökkentése érdekében. Gyökereztető hormon használata nem kötelező, de jelentősen növeli a siker esélyét, különösen nehezebben gyökeresedő fajták esetén. A dugványokat laza szerkezetű, jó vízáteresztő közegbe kell ültetni, majd párás, világos, de tűző naptól védett helyen tartani a begyökeresedésig.
Bujtás
A bujtás egyszerű és természetes módszer, amely különösen idősebb, jól fejlett cserszömörcéknél alkalmazható. Tavasszal vagy kora nyáron egy hajlékony, alsó ágat a talajhoz rögzítenek, majd enyhén betakarják földdel úgy, hogy a hajtás vége a felszínen maradjon. A földdel érintkező részen a gyökeresedés néhány hónap alatt megindul, miközben az ág még kapcsolatban marad az anyanövénnyel. Ez a módszer nagy biztonságot ad, mivel a hajtás folyamatosan kap tápanyagot, így a kiszáradás kockázata minimális. A következő tavasszal az új növény leválasztható, és végleges helyére ültethető.
Magról történő szaporítás
A cserszömörce magról is nevelhető, azonban ez a módszer lassabb és kevésbé kiszámítható, mint a vegetatív szaporítás. A magokat ősszel lehet begyűjteni, majd hideghatásnak kitenni, mivel csírázásukhoz rétegezés szükséges. A természetes téli hideg vagy mesterséges, hűtőszekrényben végzett rétegezés után tavasszal vethetők el. Fontos tudni, hogy magról szaporítva a növények nem feltétlenül öröklik az anyanövény díszítő tulajdonságait, különösen a lombszín tekintetében. Ezért ezt a módszert inkább fajfenntartásra vagy kísérletezésre használják, nem pedig nemes fajták szaporítására.
Sarjak leválasztása
Egyes cserszömörce példányok a gyökér közelében sarjakat hoznak, amelyeket tavasszal vagy ősszel le lehet választani. A sarjakat éles ásóval vagy metszőszerszámmal választják el az anyanövénytől, ügyelve arra, hogy elegendő gyökérmaradvány maradjon rajtuk. Ez a módszer gyors és hatékony, de csak akkor alkalmazható, ha a növény természetes módon hoz sarjakat. A leválasztott fiatal növényeket az első évben érdemes rendszeresen öntözni, amíg megerősödnek.
Gyakori hibák a szaporítás során
A leggyakoribb hiba a túl nedves közeg használata, amely a dugványok és fiatal növények rothadásához vezethet. Szintén problémát okozhat a tűző nap, különösen friss dugványoknál, amelyek gyorsan kiszáradhatnak. Magról szaporításnál gyakran elmarad a megfelelő hideghatás, ami gyenge vagy teljesen elmaradó csírázást eredményez. Fontos az is, hogy a nemes fajtákat lehetőleg vegetatív úton szaporítsuk, különben a kapott növény eltérhet a várt megjelenéstől.
Fotók: depositphotos.com
