A csicsóka (Helianthus tuberosus) egyre nagyobb figyelmet kap a kiskertekben és az öngondoskodó gazdálkodásban, mivel rendkívül ellenálló, kevés gondozást igényel, és kedvezőtlenebb körülmények között is megbízható termést ad. Gumója értékes beltartalmi tulajdonságokkal rendelkezik, termesztése pedig még kezdő kertészek számára sem jelent különösebb kihívást. A növény magasra növő szára és sárga virágzata díszítőértékkel is bír, így egyszerre haszon- és látványnövény.
Talaj- és fekvésigény
A csicsóka kifejezetten alkalmazkodó növény, talajigénye alacsony, de a jó szerkezetű, laza talajban adja a legszebb gumókat. A kötött, levegőtlen földben is megél, de ott a gumók gyakran torzulnak és nehezebben szedhetők fel. A napos vagy félárnyékos fekvést egyaránt jól tűri, azonban a teljes napsütés elősegíti az erőteljes növekedést és a nagyobb terméshozamot. Szélvédett helyen a magas szárak kevésbé dőlnek meg, ami különösen kisebb kertekben fontos szempont.
A csicsóka ültetési ideje és módja
A csicsóka szaporítása gumóval történik, hasonlóan a burgonyához. Az ültetés ideális időpontja kora tavasszal van, amint a talaj már megmunkálható, de enyhébb teleken az őszi ültetés is sikeres lehet. A gumókat 8–10 centiméter mélyre kell ültetni, egymástól körülbelül 30–40 centiméter távolságra. A sorok között érdemes legalább 60–70 centimétert hagyni, mivel a növény erőteljes bokrot nevel. Már kis mennyiségű ültetőanyagból is nagy állomány fejleszthető, mert a gumók gyorsan szaporodnak.
Gondozás a tenyészidőszakban
A csicsóka gondozása minimális odafigyelést igényel. A kezdeti időszakban fontos a gyommentesítés, amíg a növény meg nem erősödik, később azonban a magas lomb árnyékoló hatása visszaszorítja a gyomokat. Öntözésre csak hosszan tartó szárazság idején van szükség, mivel a csicsóka jól tűri az aszályt. Tápanyag-utánpótlás nélkül is megél, de a közepes tápanyagtartalmú talajban kiegyensúlyozottabb fejlődést mutat. Karózásra általában nincs szükség, de szeles területen a magas szárak megtámasztása indokolt lehet.
A csicsóka betakarítása és tárolása
A csicsóka gumói ősszel, a lomb elszáradása után kezdhetők felszedni, de valójában egész télen a földben hagyhatók. A gumók fagyállók, és frissen a talajból felszedve őrzik meg legjobban minőségüket. Tárolásuk pincében nehézkes, mert gyorsan fonnyadnak, ezért célszerű inkább folyamatosan, szükség szerint betakarítani. Tavasszal is felszedhetők, ilyenkor azonban már csírázásnak indulhatnak, ami az állagukat befolyásolja.
Terjedés és kordában tartás
A csicsóka egyik legnagyobb előnye egyben hátránya is: rendkívül gyorsan terjed. A talajban maradó apró gumórészekből is új növények fejlődnek, ezért könnyen elvadulhat. Ha nem szeretnénk, hogy a kertben elszaporodjon, érdemes külön ágyásban vagy fizikai határokkal körülvéve termeszteni. Tudatos tervezéssel azonban hosszú távon stabil, jól kezelhető állomány alakítható ki.
A csicsóka kártevői és betegségei
A csicsóka kifejezetten ellenálló, komoly betegségek ritkán támadják. Előfordulhat levéltetű-fertőzés vagy gombás levélfoltosság, de ezek általában nem veszélyeztetik a termést. A talajlakó kártevők közül a pockok és egerek okozhatnak kárt a gumókban. Vegyszeres védekezésre a legtöbb esetben nincs szükség, ezért a csicsóka jól illeszthető vegyszermentes vagy ökológiai kertészkedésbe.
Fotók: depositphotos.com
