Dinnyeszezon félidőben: szélsőséges időjárás, árzuhanás és kétségbeesett termelők

A 2025-ös dinnyeszezon a megszokottnál később, egy-két hetes csúszással indult, miután a májusi hűvös, napsütéshiányos időjárás jelentősen befolyásolta az első kötések kialakulását. A tavaszi fagyok, különösen az április 7–8-i lehűlés, sok helyen elpusztították a korán kiültetett palántákat, így a gazdák kénytelenek voltak módosítani az ültetési terveiken. Akik nem vállalták a korai kiültetést, egyszerre nagyobb területeken palántáztak, ami jelentősen átrendezte a korábban szakaszolt termesztést. Az országos dinnyetermesztés időrendje így teljesen felborult, mintegy három hétre széthúzódva. Júniusban viszont a hirtelen jött kánikula következtében az állományok gyors érésnek indultak, így szinte egyszerre érett be a különböző ültetések termése.

A szezon első időszakában – június végén és július elején – a tavalyi év azonos időszakához képest mintegy harmadannyit sikerült csak betakarítani. Július közepétől azonban megjelentek a nagy mennyiségű tételek a piacon, amelyek nagyon rövid időn belül, egyszerre árasztották el a hazai kereskedelmet. A termésmennyiség hirtelen megugrása összetorlódott az érések felgyorsulásával, miközben az időjárás kedvezőtlenül hatott a keresletre: a nyár közepi lehűlések miatt a fogyasztás látványosan visszaesett.

A hozamok a szezon eddigi tapasztalatai alapján 20–30 százalékkal maradnak el a várakozásoktól,

amit elsősorban a májusi hideg, valamint az áprilistól júniusig tartó aszályos időjárás okozott. A terméshozam-csökkenés főként a kisebb gyümölcsméret következménye, miközben darabszámra sok helyen teljesült a tervezett mennyiség. A dinnye minősége ezzel együtt a vártnak megfelelő.

A keresletet szintén erősen befolyásolta az időjárás. Júliusban két hullámban is jelentősebb lehűlés következett be, ezek az időszakok összesen két-három hétre nyomták vissza a fogyasztást. A dinnye kereslete szorosan összefügg a hőmérséklettel: a kánikulai napokon 20–40 százalékkal is magasabb lehet a fogyasztás, mint hűvös időben. Július közepére azonban egyszerre jelentkezett a túlkínálat és a keresletcsökkenés, ami az árak zuhanásához vezetett: a szezon eleji termelői árakhoz képest mintegy 60 százalékos visszaesés következett be.

A gazdák azóta gyakran önköltség alatti áron kénytelenek értékesíteni termésüket, miközben a terméshozamok csökkenése miatt az egy kilogrammra vetített költségek is 20–30 százalékkal nőttek az előző évhez képest. A fogyasztói árak is meredeken csökkentek: a szezon elején tapasztalt 250–300 Ft/kg közötti árszint helyett jelenleg 150–200 Ft/kg a jellemző, akciós esetekben akár 149 Ft/kg-ig is lemennek az árak.

Import dinnye érdemi mennyiségben nincs jelen a hazai piacon, ugyanakkor az export is akadozik. Az európai piacokon szintén mérséklődött a fogyasztás a hűvösebb időjárás következtében. A hazai ellátásban ugyanakkor nincs fennakadás: miközben a békési termőtáj szezonja a végéhez közeledik, július 20-a körül elindult a szabolcsi területek betakarítása is, így a kínálat továbbra is folyamatos marad.

A főszezon várhatóan augusztus végéig tart, azonban az előrejelzések szerint a következő hetekben sem várható jelentős felmelegedés, ami továbbra is visszafogott keresletet valószínűsít. Ezért a szezon első felében tapasztalt piaci zavarok – túlkínálat, nyomott árak – a következő hetekben is fennmaradhatnak.

A jelenlegi termelői árak drasztikusan alulmúlják az önköltségi szinteket, így elengedhetetlen lenne az árak korrekciója. A 200 Ft/kg alatti fogyasztói árak ugyanis olyan termelői árakat eredményeznek, amelyek a gazdák számára tartós veszteséget jelentenek, és jelentősen visszavethetik a jövőbeni termelési hajlandóságot. A tartósan alacsony árszint a minőségre is kihat: míg a megfelelő árazás mellett a termelők szelektált, I. osztályú árut küldenek piacra, addig a mostani árszintek miatt gyakori, hogy kevésbé érett, vagy másodosztályú dinnye is megjelenik az üzletekben.

A kialakult helyzetért jelentős részben felelősek a hazai áruházláncok is, amelyek akciós áraikkal folyamatos árversenyt generálnak.

A szupermarketek rendszerint egymást követik a leárazásokban, amivel lefelé húzzák a teljes piac árszintjét. Ugyan a kedvező árak elsőre vonzóak a fogyasztók számára, hosszabb távon azonban súlyosan káros hatásokkal járhatnak: visszaesik a minőség, eltűnik a termelési kedv, és ezzel együtt csökken a hazai önellátás biztonsága is. Ha nem történik változás, és a termelők nem képesek legalább önköltségi szint fölött értékesíteni, az hosszú távon a hazai dinnyeágazat fennmaradását is veszélyezteti.

A zöldség-gyümölcs termelés ma már komoly tőkeigényű, munkaerő- és szaktudásintenzív ágazat, amelyet a piaci szereplőknek – különösen az áruházláncoknak – is ennek megfelelő súllyal kellene kezelniük. A rövid távú árverseny nem fenntartható, ha közben ellehetetlenítjük a hazai termelőket. Közös felelősségünk, hogy a minőségi hazai áru megmaradjon, a termelőknek pedig legyen jövője.

NAK