Rozmaring szaporítása

A rozmaring kedvelt mediterrán fűszernövény, levele frissen, akár szárítva különlegesen gazdag ízt kölcsönöz a húsételeknek. A kertben is változatosan telepíthető, egyrészt örökzöldként díszítő növényként, de akár alacsony sövényként térhatárolásra is alkalmas. A népi gyógyászatban is régóta használják, sokoldalú alkalmazása miatt érdemes házilag is termeszteni.

A rozmaring jellemző tulajdonságai

A rozmaring (Rosmarinus officinalis) mediterrán vidékekről származó örökzöld kiscserje, többféle változata is kapható. Jellegzetessége az aromás sötétzöld színű, hosszúkás, vékony levelei. A szára fásodó, az illatos virágai általában pasztell lilák vagy fehér színűek.

A rozmaring kedveli a meleget és a napfényt, ültetőhelyéül meleg napfényes területet válasszunk, de napfényes ablakban cserépben is könnyen nevelhetjük. A szárazságot jól tűri, azonban a túlöntözésre és a pangó vízre érzékeny. A hazai klímát jól viseli, de télen a kisebb cserepeket ajánlott fagymentes helyre állítani, a szabadföldben tartott fiatalabb példányokat pedig takarással ajánlott védeni az esetleges erős fagyoktól.

A rozmaring szaporítása

A rozmaring szaporítása több módon történhet, például magvetéssel, bujtással, illetve fás dugványozással. A magról való szaporítás kezdőknek nem javasolt, érdemesebb az utóbbi módszerhez folyamodni. A dugványozásra alkalmas évszak a tavasz és az ősz. Egy anyanövényre van szükségünk, amelyről le kell metszeni egy leveles szárat (nagyjából 10-12 cm hosszút válasszunk), majd az alsó részéről távolítsuk el a leveleket. 2-3 cm mélyen dugjuk bele tápanyagban gazdag virágföld és homok keverékébe. Takarjuk le fóliával, ezzel biztosítjuk a gyökeresedéshez a megfelelő páratartalmat, és öntözzük be. Őszi dugványozáskor fontos, hogy az éjszakai fagyok ellen takarással védjük meg a töveket. A fólia alatt napi pár alkalommal óvatosan szellőztessük meg. Pár hét alatt kifejlődnek a gyökerek, az új hajtásokat külön-külön ültessük el.