A parasztbarack (gyakran szőlőhegyi barackként is emlegetett) elnevezés a kertészeti gyakorlatban valahol a vadmagonc és a nemesített fajták között helyezkedik el. Bár a köznyelvben sokszor szinonimaként használják a „magról kelt barackkal”, szakmai szempontból van különbség. A „parasztbarack” elnevezés a gyakorlatban nem egy hivatalos fajtanév, hanem egy népi gyűjtőfogalom, és valóban nem teljesen azonos a véletlenszerűen magról kelt őszibarackkal, bár a kettő között van kapcsolat. A fogalom körül ezért sok a félreértés – főleg a csemeteárusításban.
Mit neveznek parasztbaracknak?
A parasztbarack nem egyetlen, államilag elismert fajta, hanem egy tájfajta-csoport. Olyan barackokat hívunk így, amelyek generációk óta magról szaporodnak egy adott vidéken (például szőlőhegyeken), és az idők során szelektálódtak: csak a legellenállóbb, legéletrevalóbb egyedek maradtak meg. A parasztbarack alatt általában olyan régi, magról szaporított őszibarack-populációkat értenek, amelyek:
- nem nemesített, fajtanévre szelektált őszibarackok
- magvetéssel szaporodnak, és több generáción keresztül fennmaradtak
- egy adott tájhoz alkalmazkodtak
- változatos gyümölcsminőséget adhatnak (nem teljesen egyformák)
Régen a paraszti gazdaságokban az őszibarackot gyakran magvetéssel szaporították, nem oltással. Az ilyen állományokból idővel kialakultak helyi típusok, amelyeket sok vidéken egyszerűen „parasztbaracknak” neveztek.
Miért nem ugyanaz, mint egy véletlen magonc?
Ha ma valaki egy boltban vett őszibarack magját elülteti, az nagy eséllyel teljesen kiszámíthatatlan tulajdonságú fát ad.
A klasszikus parasztbarack viszont:
- több generáción át szelektálódott
- a gazdák megtartották a jobb egyedek magját
így egy viszonylag stabil, bár nem egységes populáció alakult ki
Tehát:
- magról szaporított → igen
- teljesen véletlen → nem feltétlenül
Inkább egy helyi „tájfajta jellegű” állományról van szó.
Milyen tulajdonságai szoktak lenni?
A parasztbarackokra általában jellemző:
- erős növekedésű fa
- jó fagytűrés
- jobb alkalmazkodás a helyi talajhoz
- általában kevesebb metszést és növényvédelmet igényel.
- betegségekkel szembeni nagyobb ellenállás: Kiemelkedően jól bírja a környék klímáját és a talajadottságokat. Gyakran ellenállóbb a tafrinás levélfodrosodással és más betegségekkel szemben, mint a kényesebb, nemes fajták.
- genetikailag stabilabb: A parasztbarackok tulajdonságai magról vetve is nagy arányban (akár 70-80%-ban) öröklődnek, így a csemete termése hasonlítani fog a szülőfáéra.
- a gyümölcs nem mindig nagy – általában közepes vagy kisméretű
- méretben és ízben változó – fehér vagy sárgás húsú, rendkívül aromás, édes.
- gyakran magvaváló vagy félmagvaváló
- érési idő: jellemzően augusztus végétől szeptember közepéig érik, de léteznek korábbi típusok is.
- felhasználás: intenzív íze miatt kiváló lekvárnak, befőttnek vagy pálinkának.
Miért árulják mégis „parasztbarack” néven?
A kertészetek többféleképpen használják ezt a nevet:
Valódi parasztbarack-magoncok
– régi állományból gyűjtött magból nevelt csemete.
Egyszerű magonc őszibarack
– sokszor ezt is parasztbarackként árulják.
Alanynak szánt magonc
– amire később nemes fajtát oltanak.
Ezért vásárláskor fontos megkérdezni:
- magonc-e vagy oltvány
- melyik állományból származik
- milyen tulajdonságokra számíthatunk
Érdekesség: a parasztbarack szerepe az alanyoknál
A hagyományos őszibarack-alanyok nagy része valójában parasztbarack-magonc volt.
Azért szerették, mert:
- mély gyökeret fejleszt
- jól bírja a szárazságot
- erős növekedést ad az oltott fajtának.
Fotók: depositphotos.com
