április 24, 2024

Családi vállalkozásoknak kedvez a romániai EU-s agrártámogatás

alma-almaszuret-szabolc

MTI/Balázs Attila

Kivételesen nem magyarországi véleményt hoztunk az olvasóknak, hanem Vincze Loránt romániai európai parlamenti képviselő gondolatait osztjuk meg a témában.

Gazdákat tájékoztató körutat tart Erdélyben Vincze Loránt, a gazdaszervezetekkel közösen rendezett gyűléseken az új agrártámogatási rendszert mutatják be a termelőknek. Az erdélyi Krónikának nyilatkozó RMDSZ-es politikus elmondta: az uniós támogatás jó irányban változott, és nagy segítséget jelent a kistermelőknek és családi vállalkozásoknak egyaránt.

– Startoljunk rá! – EU-s mezőgazdasági pályázatok címmel ismeretterjesztő körút keretében járja Erdélyt. Mit sikerül bemutatni a nemzeti vidékfejlesztési terv alapján kidolgozásra kerülő romániai agrártámogatási rendszerből?

– Brüsszelben decemberben fogadták el Románia vidékfejlesztési tervét. A két évvel ezelőtti gyakorlathoz hasonlóan készítettünk egy 130 oldalas, magyar nyelvű kiadványt a gazdák számára: ismerjük a pályázati lehetőségeket, a jogosultak körét, a keretösszegeket. Jól látszik, hogy mi változik a kifizetéseknél a növénytermesztési és az állattenyésztési szektorban egyaránt.

A magyar nyelvű tájékoztató mindenkihez szól, aki mezőgazdaságban tevékenykedik:

a méhészektől a gyümölcs-, burgonya- és gabonatermesztőkig, valamint állattenyésztőkig a teljes agrárgazdasági palettát felöleli. Igyekszünk bemutatni a különböző agrárpályázatok jogosultsági körét kistermelőktől a fiatal gazdákon át az agrárvállalkozókig.

– Milyen visszajelzéseket kapnak a gazdáktól? Milyen kérdések foglalkoztatják őket leginkább?

– Tapasztalataim szerint értékelik a kapott információt. Megvizsgálják és mérlegelik, érdemes-e pályázni. Azt szokták mondani, hogy ez az Európai Uniótól érkező ,,ingyenpénz”, így érdemes kihasználni a lehetőséget. Én abban reménykedem, hogy minél többen megpróbálkoznak majd a nyáron kiírásra kerülő pályázatokkal. Az előzetes tájékoztató erdélyi körúttal most csak a témát nyitottuk meg.

A továbbiakban fontos szerep hárul a falugazdászokra, az erdélyi magyar gazdaszervezetekre,

de a különböző mezőgazdasági szakhivatalok – Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség (APIA) és a Vidéki Beruházások Finanszírozási Ügynöksége (AFIR) – is tájékoztató kampányt indítanak a gazdák körében.

– Az eddigi hírek arról szólnak, hogy gyökeresen átalakul az európai uniós agrártámogatási rendszer. Mennyire jó hír ez az erdélyi magyar gazdák számára?

– A rendszer valóban átalakul, de nem rossz irányba. Számunkra az lett volna rossz, ha bejön a nyugat-európai államok és a nagy mezőgazdasági farmok elképzelése, hogy az uniós agrátámogatások nagyobb része őket illesse meg, és a kistermelők gyakorlatilag ne kapjanak pénzt. Ez az oka annak, hogy Brüsszelben elhúzódó, kemény viták előzték meg az idéntől életbe lépő európai közös agrárpolitikát.

A nettó befizető nyugat-európai államok érdeke az volt, hogy a nagyobb mezőgazdasági cégek kerüljenek helyzetelőnybe a kistermelőkkel, a családi gazdaságokkal szemben.

Szerencsére, hogy ez a törekvésük nem sikerült! A mi célunk az volt, hogy legyen megbecsült a vidéki élet. A gazdálkodásnak legyen jövője, és ne a nyugat-európai modell alakuljon ki Kelet-Európában is, ahol a falvak nagyrészt már a városok peremkerületeiként működnek, ahova csak aludni járnak haza a városon dolgozó emberek. Azt szeretnénk, hogy a falvakon élők gazdálkodjanak, és ez a sajátos életforma minél több ideig maradjon fenn.

– Ön az Európai Parlament mezőgazdasági szakbizottságának az alelnöke. Ebben a minőségében mekkora szava volt a kistermelés, a családi gazdaságok mentén kialakult vitákban?

– A nagyon hosszúra nyúlt brüsszeli vitákban több támogatót találtunk az Európai Néppártban, amelynek mezőgazdasági koordinátora, Herbert Dorfmann dél-tiroli kollégám hasonló célokkal állt a közös ügy mellé.

A dél-tiroli gazdálkodói modellel sok politikust tudott meggyőzni:

az észak-olaszországi régióban szintén sok a kistermelő, a közbirtokosság, a legelőkön állattenyésztést folytató hegyvidéki gazda.

– Az új agrártámogatási rendszer sarkalatos kérdése az éghajlatváltozás elleni kiemelt küzdelem, a klímavédelem és a biodiverzitás megőrzése. A romániai vidékfejlesztési terv sarokszámai alapján erre kell elkölteni a mezőgazdaságnak szánt uniós pénzek egyharmadát. Mekkora terheket ró ez a gazdákra?

– Éppen az volt a célunk, hogy a szigorodó környezetvédelmi előírások ne rójanak olyan terheket a mezőgazdasági termelőkre, amit nem tudnak teljesíteni. Amúgy a teljes európai gazdaságra igaz, hogy a klímavédelmi célok mentén született beavatkozások minden gazdaságtámogató programban megjelennek. A gazdák esetében ezeket a terheket úgy sikerült kivédeni, hogy a 65 százalékos támogatottságú agrárpályázatokhoz képest

a kifejezetten zöldítési, fásítási, ökológiai eljárásokat finanszírozó uniós programok száz százalékos támogatottságot nyújtanak,

a gazdának tehát nem kell önrésszel bepótolnia a kiadásokba. Ez nagy előrelépés a mezőgazdasági termelők számára! Mint ahogy az is, hogy a fiatal gazdák esetében sikerült megemelni 45 évre a felső korhatárt, amíg erre a támogatásra pályázhat.

– Mennyire hatékonyak az uniós agrárpályázatok Romániában?

– Az Európai Unió komoly hatékonysági kötelezettséget ró a tagállamokra, így Romániára is. Részletesen be kell számolni arról, hogyan költötték el ezeket az uniós pénzeket. A cél az, hogy az uniós támogatások felhasználásával jobb minőségű és versenyképesebb árut állítsanak elő. Brüsszel célja, hogy az EU területén megtermelt mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekkel lássák el minél nagyobb mértékben az európai közös piacot. Ha csökken a tagállamokban megtermelt élelmiszermennyiség, azt harmadik országokból kell importálni. A tapasztalat az, hogy az importélelmiszereknek rosszabb a minősége, előállításukat pedig nem ellenőrzik európai uniós hatékonysággal. Az Európai Unió tehát saját piacait védi, amikor minél nagyobb mértékben támogatja a gazdáit.

– A romániai gazdák mégis lépéshátrányban vannak más európai országokhoz képest. A megtermelt mezőgazdasági termékeket jórészt csak áron alul értékesíthetik, miközben a hazai piacot ellepik az import élelmiszerek. Közép- és hosszútávon miként lehet ezen segíteni?

– A gazdák szövetkezése segíthet ezen a helyzeten. Az a folyamat, amely az egyéni termelőket elvezeti a termelői csoportosulások, a szövetkezetek fele. Annak van jövője, ha egy adott vidéken például a tejtermelő vagy burgonyatermesztő gazdák közösen oldják meg a betakarítást, a termények csomagolását és értékesítését.

Ha mindenki a maga ura, ezt a felvásárlók kihasználják.

El kell elérni, hogy ne a felvásárló, hanem a gazdaközösséget tömörítő szövetkezet szabja meg az árat. Ez csak összefogással valósítható meg. Tapasztalataim szerint a mentalításváltás már érlelődik a gazdák körében.

– Az elmúlt években sok gazdának problémái adódtak a hivatalokkal. Az uniós támogatást is elveszítették, amennyiben az ellenőrzések során az állami szervek hibát találtak. Változik-e valami ezen a téren? Az APIA és az AFIR alkalmazottai nyitottabbak lesznek a gazdák irányába?

– Nyilván, rossz szájízzel emlékezünk a korábbi uniós időszakokra, amikor a romániai gazdáknak nehéz dolguk volt átvergődni a hivatalok bürokráciáján. Mostanra azonban az egész rendszer digitalizált, és ,,mindent tud” a gazdáról. Ha egy termelő vagy szövetkezet pályázni akar, nem kell újra minden adatot beszolgáltasson, ha nem változott a tulajdonosi keret, a földterület nagysága vagy az állatlétszám. Nagy előrelépés az is, hogy a friss uniós agrátámogatási szabályozás egyértelműen kimondja: a gazda jóhiszeműen vétett hibája nem eredményezi a támogatások elveszítését. A hibát korrigálják, és a finanszírozás megy tovább.

Forrás: kronikaonline.ro