Levendula fajtái, gondozása, ültetése

A levendula az egyik legkedveltebb gyógynövényünk. A dekoratív lila színű és kellemes illatú cserje egyetlen mediterrán hangulatú kertből sem hiányozhat. Előnye, hogy megfelelő gondozás mellett hosszú évekig dísze lehet a kertnek, jól tűri a szárazságot, és komolyabb kártevője és betegsége sincs. A szépsége mellett számtalan módon hasznosítható.

Levendula fajták és jellemző tulajdonságaik

A levendula egy évelő félcserje, amely ideális feltételek esetén – napfény, gondozás és talajadottságok mellett természetes körülmények között dús, félgömb alakú bokorrá fejlődik. Az elmúlt évtizedekben a felhasználástól függően számtalan fajta levendulát nemesítettek, így ma több mint háromszáz fajtája létezik. Itthon nagyjából 8 féle levendula kapható, ebből gazdaságilag két jelentős levendula faj van (a tihanyi levendula és az angol levendula), amelyet különböző elnevezésekkel illetnek. Érdemes ezért a latin elnevezés alapján kiválasztani a számunkra ideális levendulatöveket.

Francia levendula, vagy tihanyi levendula

A Dél-Európában, a Földközi-tenger partvidékén őshonos közönséges levendula (Lavandula angustifolia) hazánkban a legnépszerűbb, az illóolaja szempontjából pedig a legértékesebb fajta. A Tihanyi-félsziget környékén találkozhatunk ezzel a keskenylevelű fajtával, ahová még az 1920-as években telepítették be francia szaporítóanyag felhasználásával. De országszerte a kertekben a közterületeken és a levendula ültetvényeken is ez fajta a leggyakoribb.

A ’Budakalászi 80’ elnevezésű az egyetlen hazai minősítésű fajta, amely korai virágzású, illatos, és középerős növekedésű fajta. Az angol és amerikai nemesítések eredménye, hogy ma számtalan színben pompázó fajta található, például a rózsaszín ’Miss Katherine’, a világos lila színű ’Irene Doyle’, vagy a fehér színű ’Nana Alba’. A fajták között számos különbség van: az illóolaj minőségében, és mennyiségében, a szár hosszában és a koraiságban is.

Angol levendula, vagy Lavandin

A hibrid levendula (Lavandula Intermedia) a Lavandula angustifolia és a széles levelű Lavandula latifolia természetes fajhibridje, amely főként a Pannonhalmi Főapátság területén közismert. Franciaország és Spanyolország déli részén őshonos, hazánkba szintén az 1920-as évek végén telepítették be angol szaporítóanyag révén. Jellemzője, hogy csíraképes magot nem termel, jóval nagyobb termetű, mint a valódi levendula, és főként ipari termesztése és felhasználása jellemző. A ’Judit’ elnevezésű az egyetlen hazai minősítésű fajta, amelynek virágzási ideje július közepére esik és virágai középkék színűek.

Francia/spanyol levendula

Emellett a francia/spanyol levendulának nevezett Lavandula dentata, és a francia/spanyol levendulának nevezett Lavandula Stoechas is kedvelt. Az utóbbi alacsonyabb növésű, füzéres virágú fajtáit előszeretettel ültetik balkonládába is. Külsejében és gondozásában is eltér a valódi levendulától: vízigényesebb és mivel nem fagytűrő, télen hűvös és világos helyen át kell teleltetni, majd tavasszal ismét kiültetni.

Levendula ültetése

A levendula ültetése nem bonyolult, viszont tudni kell, hogy milyen célra kívánjuk telepíteni. Mást kell szem előtt tartani annak, aki nagyban, ipari felhasználásra telepíti, és mást annak, aki a levendula bokrokat a kert díszítése szempontjából ülteti. A levendula fagytűrő cserje, igen jól mutat sziklakertekben, kerti utak mentén és ágyásba ültetve, vagy akár térelválasztóként. Mivel évek múltán a gyökerek akár több méter mélyre is elágazhatnak a talajban, ezért a balkonládába, vagy cserépbe való ültetése nem kifejezetten javasolt.

Levendula palánták vásárlása

A levendula palánták lehetnek szabad gyökeresek, vagy konténeresek (cserépben előneveltek). A szabadgyökeres palánta előnye, hogy olcsóbb, viszont nem száz százalék, hogy megmarad. Ültetésére a kora tavasz ajánlott, és a telepítése előtt iszapoló öntözésre van szükség.

Bármelyik fajta mellett is döntünk, az ültetés követően mindig alapos beöntözésre van szükség, valamint – az időszak csapadékellátásától függően a tövek pár hétig rendszeres locsolást igényelnek.

A telepítés ideje

Az ültetésre legkedvezőbb időszak az ősz, szeptember közepétől egészen október végéig telepíthető. Ha tavaszra időzítjük, akkor fontos, hogy a szabadföldi palántákat még március végéig feltétlenül ültessük el. A konténeres palánták a kánikulai időszak kivételével is ültethetők, de a forró perzselő napokon még a gondos locsolás sem garantálja, hogy a kis tövek megmaradnak.

Helyigény

A hely kiválasztásához tudni kell, hogy levendulának viszonylag nagy a helyigénye, ezért telepítés előtt a fajta adottságait is célszerű szem előtt tartani. A hibrid levendula akár egy méteres magasságot is elérhet, a virágzó hajtása 60-90 cm hosszú is lehet, az átmérője pedig másfél méternél is nagyobb lehet. A több éves francia levendula bokrok általában kb. fél méter magas gömb formájú bokrok, a virágzó hajtások csak 20-40 cm hosszúak, az átmérő pedig nagyjából 80-120 cm lehet.

Ideális hely a levendula számára

A legideálisabb a kertnek az a része, ahol sok és erős napfény éri, célszerű a kert legmelegebb részét választani. Habár a levendula más növényekkel összehasonlítva igen jó szárazságtűrő, kánikula idején érdemes az öntözésére figyelmet fordítani. Jó tudni, hogy ha árnyékos helyre telepítjük, ott nem csak kevesebb virágot hoz, de kevésbé is bokrosodik. Hasonló problémát- felnyurgulást okoz a túlzott nitrogéntrágyázás is.

Ültetőközeg

A levendula a meszes (Ph érték: 6,5-7,5), közepes kötöttségű talajt kedveli, akár köves talajon is megél, de nem termeszthető a folyamatosan nedves, vízállásos földben, mert a gyökereit gombás betegségek támadhatják meg. A Lavandula Stoechas fajta számára viszont átlagos kémhatású föld a legideálisabb.

Ültetési távolság jelentősége

 A megfelelő ültetési távolság különbözik a két levendula fajta között.

• A valódi levendula esetében 100-150 cm legyen. Díszítősoroknál a tövek között hagyjunk 50 cm-t.
• Az angol levendula esetében ültetési távolság 150 cm, a tőtávolság pedig 100 cm legyen. Alacsony sövényként, illetve díszítősorként ültetve a tőtávolság kisebb (60 cm) is lehet.

A palántákat ültessük a gyökérnyaknál legalább 4-5 cm-rel mélyebbre, és alaposan öntözzük be.