Mák termesztése, gondozása

A mák fontos haszonnövényünk, és számos ünnepi és hétköznapi étel alapanyaga. Egyes nemesített fajtái dísznövényként is kedveltek, azonban ezek magja étkezésre nem alkalmas. A mák rövid tenyészidejű növény, élelmiszer célra csak étkezési mák vethető.

A mák jellemző tulajdonságai

A mák (Papaver somniferum) évezredes múltra tekint vissza, gyógyító hatását (fájdalomcsillapító, bódító hatását) a tejnedvében található morfinnak köszönheti. Ópiumnak a megsérült éretlen máktokból kifolyó, majd beszáradt tejnedvet nevezik, de az érett mákmag már nem tartalmaz morfint és egyéb alkaloidokat. A gyógyszeripar napjainkban a magvak elválasztása után a mák érett tokját dogozza fel köhögéscsillapító, fájdalomcsillapító gyógyszerként.

A legértékesebb beltartalmi anyaga a mákolaj, amely átlagosan 40-50 %-os zsírtartalommal rendelkezik – ami az érrendszer számára előnyös zsírsavakat tartartalmaz. A mák mag értékes vas, és fehérjeforrás, amely igen apró és sűrűn barázdált felszínű. A színe igen változatos, országonként különböző színek népszerűek. Míg Ausztriában a szürke, Indiában a fehér addig hazánkban a kék mák a legkedveltebb.

A mák házi termesztése

Élelmiszer célra csak étkezési mák vethető, tavaszi vetésű fajták a Kék Duna, ősszel is vethető Komosz, Leila, Zeno Plus.

Vetési ideje

A sikeres máktermesztés alapja a jól megválasztott vetésidő és a megfelelő talajállapot. Házikertben tavaszi veteményként termeszthető, vagy áttelelő vetésben. Tavasszal március vége, ősszel pedig a szeptember vége, október eleje a legideálisabb. Az áttelelő vetéssel általában nagyobb hozam, és elkerülhető a máktokbarkó kártétele, amely a növény legveszélyesebb kártevője. Érdemes ezzel a módszerrel fagytűrő őszi mák fajtát vetni.

Ültető közeg

A mák számára jó állapotban lévő, tápanyaggal legalább közepes ellátott föld ajánlott, mivel a gyenge, rossz minőségű talajon nem fejlődik megfelelően. Az agyagos talajok sem alkalmasak máktermesztésre. Jó szerkezetű humuszos talaj a legideálisabb a számára.

Ültetése

Mivel az apró magokat nehéz egyenletesen vetni a túl sűrű kelés elkerülése érdekében a mákmagot 2-3 szoros mennyiségű előzetesen csírátlanított (előfőzött) maggal keverik össze.

A magokat sekélyen, de ne a talaj felszínére vessük: célszerű 2-3 cm-es barázdát húzni, majd egymástól 1-2 cm távolságra a magvakat beleszórni. Ha csokrosan vetjük, akkor 20 cm-ként 3-4 db magot vessünk el. A takarás után a talajt a gereblye, vagy a kapa fokával kissé nyomkodjuk meg, ez egyenletes talajnedvességet és jobb kelést biztosít a magok számára. Lazább talajon szárazságban ajánlott a barázdákat előzetesen benedvesíteni.

Vízigénye

A kelés és a tőlevélrózsa kifejlődése idején, száraz időben az öntözésére is gondot kell fordítani, máskülönben a csíra könnyen kiszárad. Csak akkor kell a vetést megöntözni, ha a következő két hétben sincs eső.

A vetés egyelése

A kelés után a máktövek lehetőleg 5 cm-es tőtávolságra álljanak, mivel a növény később igencsak kiterebélyesedik. A túl sűrű vetés satnya növényeket eredményez, ezért egyelni kell, addig amíg a növény 4-5 cm magasságot el nem éri. Az őszi vetésű mákot csak tavasszal kell egyelni, mivel sokat ritkulhat a fagyok miatt.

A mák gondozása

Mivel a kis máknövények nehezen küzdenek meg a gyomokkal, csak gyommentes területen tudnak megerősödni, így a rendszeres gyomirtásra gondot kell fordítani. Rövid tenyészidejű növény, a tavaszi vetésű általában július közepére érik be, az őszi vetés pedig június második felében várható.

A mák betakarítása

Egy 100 négyzetméteres területen általában 8-15 kg mákmag terem. A betakarítással várjuk meg, míg a növény teljesen elszárad, és ha megrázzuk a tokokat, abban halljuk a zörgő magokat. A frissen kifejtett magokat szellős helyen a teljes kiszáradásukig tároljuk.

A mák, mint dísznövény

A mák család közel 800 lágy és fás szárú fajt foglal magába, legismertebb tagja a pipacs (Papaver rhoesas). A mák dísznövényként is kedvelt, egyes külföldi fajtái teltvirágúak, sallangos szirmokkal rendelkeznek. Viszonylag rövid a virágzási idejük, ezért inkább a sokszínű (évelő) keleti mák-más néven díszpipacs (Papaver orientale), vagy az élénksárga színű kaliforniai mák- más néven a díszmák (Eschscholzia californica) az elterjedtebb. Ezeknek a mák rokonoknak a magja nem ehető. Az utóbbi kevésbé tűri a fagyokat, ezért nálunk egynyáriként telepítik, korai vetéssel vagy palántázással szaporítható. Érdemes napfényes helyre ültetni.

Hasznos tippek

Mákvetéshez mindig megbízható helyről származó fajtaazonos magot célszerű használni. Ellenkező esetben, ha ki is kel, egyenlőtlen vegyes állományt produkálhat, és a minősége is bizonytalan lehet.

A saját szükségletnél nagyobb mennyiség termesztése esetén érdemes a törvényi szabályozással is tisztában lenni (162/2003.(X.16.) sz. korm. rendelet).