június 17, 2024

A mangalicatenyésztés hátulütői Erdélyben

mangalica

Fotó: MTI/H. Szabó Sándor

Nő az érdeklődés a prémium minőségű mangalicatermékek iránt Romániában, az ottani disznóállomány azonban nem nem tart lépést a kereslettel. A gazdák bírálják a kormány mangalicaprogramját, amely nincs tekintettel a kistermelők igényeire, ezért a megpályázható szakminisztériumi pénzek nem jutnak el a termelőkhöz. Az Erdélyi Naplónak nyilatkozó székelyföldi mangalicatartók egyesületének szakemberei mangalicafesztivált is szerveztek a hústermékek népszerűsítésére.

A bukaresti mezőgazdasági minisztérium időről időre megújuló pénzügyi támogatása ellenére is nehezen boldogul a hazai mangalicatenyésztés. A prémiumtermékké feldolgozható mangalicahúsra egyre nagyobb a kereslet, azonban a hazai sertéságazatot padlóra küldő afrikai sertéspestis válogatás nélkül megtizedelte a gazdaságokat. Ráadásul a külterjes tartásban nevelt régi magyar disznófajták – a mangalica és a báznai –, a berepülő madarak miatt akkor is veszélyforrásnak vannak kitéve, ha a gazda dupla villanypásztorral védi állományát.

Erdélyben jelenleg 10-15 gazda tart fenn húsz-harminc kocás, vagy annál több anyaállatot számláló disznófarmot.

A mangalicatartó gazdák többsége azonban mindössze néhány tenyészállatot tart, amelyek szaporulatát felhízlalva, a vágóállatot karácsony táján értékesítik a kevert fajtájú házi sertések áránál mintegy 30 százalékkal drágábban. A mangalica törzskönyvezését országos egyesület végzi, a székelyföldi tenyésztőket pedig a Hargita megyében megalakult, és harminc taggal működő Mangalicatenyésztők Egyesülete képviseli.

A mangalicatámogatás hátulütői

A mezőgazdasági minisztérium megpályázható támogatásáról Kolumbán Dávidnak, a Hargita megyei egyesület elnökének nincs túl jó véleménye. A pénz igényléséhez egyéni vállalkozást vagy céget kell bejegyezni, másrészt a program előírja, hogy az anyaállatonként lehívható évi 1200 lejért cserébe a tenyésztőnek legalább négy malacot kell értékesítenie.

,,Eleve nagy gond a vállalkozásszerű disznótartás.

Ahhoz, hogy ma egy gazda a törvény által előírt disznófarmot létresítsen, szigorú állategészségügyi szabályoknak kell megfelelnie, ami nagy beruházást követel. Ez olyan lépcsőfok, amit a kisgazdák zöme nem fog meglépni. A hazai disznótartásban ma két változat létezik: a hagyományos családi kisgazdaság és a disznófarm, amibe akkor éri meg befektetni, ha legalább húsz-harminc kocával foglalkozik az agrárvállalkozó” – fogalmaz az Erdélyi Naplónak a székelyföldi mangalicatartó gazda.

A megkötések miatt kevesen pályáznak a szakminisztériumi támogatásra, így a pénz elköltetlen marad. A gazdák azt is kifogásolják, hogy az állam akarja meghatározni, miként értékesítsék a szaporulatot. Az egyesületi elnök szerint a gazdára kéne bízni, hogy milyen korú állatokat akar eladni. Egyik évben jó ára van a malacnak, máskor süldőként, ivarérett tenyészállatként vagy éppen vágóállatként éri meg értékesíteni. A kormánynak nem volna szabad beleszólnia a piac alakulásába.

A gazdasági helyzet is hátráltatja a tenyésztőket

Sinka Arnold nyikómalomfalvi mangalicatenyésztő, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének falugazdásza szerint a mangalica húsa kiváló prémiumterméknek számít, de a romániai kínálat alacsony. A gazdák jórészt családi, rokoni körben értékesítik a tenyész- és vágóállatot, de a Kárpátokon túlról is gyakran keresik fel vevők a székelyföldi mangalicatartókat. Van, amikor a gazda levágja és feldolgozza a hízót, a vevő pedig a kész hústerméket szállítja el a portáról. A mangalicatartó gazdák arra már gondolni sem mernek, hogy nagyobb mennyiséget lehetne exportálni, hiszen a világpiacon nagy a kereslet a magyar mangalicára. A kevés számú hazai állomány mellett ennek a fő oka, hogy az afrikai sertéspestis sújtotta Romániából megtiltották a sertéshús és a feldolgozott hústermékek exportját.

Amit az erdélyi gazdák megtermelnek, az helyben kél el.

„Megéri mangalicával foglalkozni, de a mostani nehéz gazdasági helyzet nem kedvez a gazdáknak. Nagyon megdrágult az energia és a gabona egyaránt. Azt látom, egy egyre több kisgazdaság lemorzsolódik, nemhogy beruházzanak. Ezért tartom hibásnak a szakminisztérium támogatáspolitikáját. Ha valóban azt akarják, hogy több mangalicadisznó legyen az országban, akkor a létező kisgazdaságokat kellene hagyományos formában megtámogatni, hogy ezekből fejlődjenek ki később a tőkeerősebb tenyészetek” – fogalmaz a Hargita megyei mezőgazdasági szakember. Sinka Arnold szerint ma a romániai sertéshúspiac 90 százaléka import disznóhúst forgalmaz, a hazai disznóágazat évek óta padlón van. Az itthon megtermelt sertéshús-felhozatalnak mindössze egy-két százaléka mangalica, ami a kereslethez képest is kis mennyiség.

Mangalicafesztiválón népszerűsítik a hústermékeket

A Hargita megyei Mangalicatenyésztő Egyesület harminc tagja átlagban öt-hat kocát tart. A nyilvántartásukban néhány száz törzskönyvezett állat szerepel. A magyarországi szakegyesülettel fenntartott jó kapcsolatnak köszönhetően szakmai segítséget és tenyészállatokat is kapnak az anyaországból. Az utóbbi években több törzskönyvezett apaállat érkezett a Székelyföldre, amivel a beltenyésztés negatív következményeit kerülték el. Kolumbán Dávid szerint egyesületük folyamatos kampányt folytat a mangalicatartás felkarolásáért. Mangalica-gasztrofesztiválokat szerveznek, ahol népszerűsítik a mangalicahúsból készült termékeket.

,,A koronavírus-járvány idején, amikor erre lehetőség volt, éttermek bevonásával gasztronómiai esteket hirdettünk, ahol négy-öt fogásos, minőségi vacsorákat kínáltunk mangalicahúsból. Egyértelműen nő az érdeklődés a mangalica iránt. Jó agrárpolitikával ezt kellene támogatni a szakminisztériumnak” – nyilatkozta portálunknak Sinka Arnold, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének a falugazdásza.

Forrás: Erdélyi Napló