május 26, 2022
metszés

A metszés fajtái az időpontja alapján

A metszéssel a fa életében már megmutatkozó összetett folyamatba avatkozunk bele, az elért hatás sok mindentől függ, például attól, hogy az adott növény a beavatkozáskor milyen életkorban és egészségi állapotban van. A metszés ideje alapján zöldmetszést és fás metszést végzünk. A zöldmetszés általában kisebb beavatkozással történik, míg a fás metszés nagyobb csonkolásokat jelent, és nagyobb sebek maradnak.

Kell-e metszeni?

Alanyfajta kiválasztása

Ahhoz hogy változást érjünk el, a korona növekedési erejében nem feltétlenül kell metszőollót ragadni. Azt, hogy szükséges-e metszeni, nagyban függ az alanyválasztástól. Adott fajta (nemes) öröklött tulajdonságait még oltás előtt alanykiválasztással befolyásolhatjuk. Például dönthetünk törpe alany mellett, amellyel kicsi könnyen kezelhető fáink lesznek. De választhatunk nagy növekedésű alanyokat- jellemzően magoncokat-, hogy a kertünket magas, hosszú életű fák díszítsék. A hajtások fejlődését továbbá megfelelő tápanyaggal és vízzel tudjuk biztosítani.

Metszés fiatal csemetéknél és a termő években

 A metszéssel a fa életében megnyilvánuló folyamatokba avatkozunk bele. A hatás mértékét befolyásolja a növény egészsége és életkora is az adott művelet időpontjában.

Fiatal fák metszése

Általában a facsemetéket ültetés után erősebben visszametszük. Például a fiatal fák erős hajtásnövekedéssel reagálnak a metszésre, mivel a vegetatív szerveik erős növekedésben vannak. Ez a reakció segíti az erős vázágak gyors kinevelését. A fokozódó terméshozam időszakában még nevelhető a korona, azonban ügyelni kell, hogy egyenletesen neveljük ki a koronában a vázágakat és rajta a termőgallyakat. Ezzel egyrészt elkerülhető a felkopaszodás, másrészt lehetőséget biztosít a később az ifjításra.

metszés

Metszés termő időszak idején

Megkülönböztetjük a növekvő (vegetatív) illetve termő (generatív) részeket. A termő időszakban ezek egyensúlyára kell törekedni. A beárnyékolódás miatt – a teljesen kifejlődött koronában – a belső és az alsó koronarészekben lévő termőrészek termőképessége folyamatosan csökken, majd elhalnak. A termőrügyek kialakulásához nem kap a fa elegendő fényt, majd beindul az ágak felkopaszodása is. Ha a felkopaszodáskor elhanyagoljuk a fákat, azzal nem csak a terméshozam csökkenése indul be, hanem a lassú pusztulás folyamata is. A termő és hajtó részek folyamatosan a korona szélére szorulnak, így egyre nagyobb lesz az önárnyékolás: az ágak további kopaszodását okozza, és vízhajtások jelennek meg. Ezáltal a termés is egyre távolabb kerül a még kényelmesen szedhető területről. Ennek megakadályozása érdekében szükséges a rendszeres, és tudatos metszést elvégezni.

Zöldmetszés és fás metszés

A metszés ideje alapján zöldmetszést és fás metszést végzünk.

A zöldmetszés általában kisebb beavatkozással történik, nem maradnak utána nagy sebek. Ideje a rügyfakadástól a lombullásig ideális, – addig célszerű elvégezni, ilyenkor a kedvezőtlenebb fekvésű hajtásokat távolítjuk el a villás elágazásokból. A júliusi augusztusi hajtásválogatás során a visszametszéssel, visszacsípéssel az erősen árnyékoló részeket távolíthatjuk el, ezáltal szellőssebbé és benapozottabbá tehető a korona. Segíti egyrészt a betegségek elkerülését, másrészt segíti a következő évre több termőrügy kialakulást is. A zöldmetszés közé sorolható például egy-egy levéltetves, vagy hernyófészkes, illetve tafrinás hajtásvég eltávolítása.

metszés fajtái

A fásmetszésre a fa nyugalmi időszakában kerül sor, nagyobb csonkolásokat jelent: ez a korona alakító és korona-forma fenntartó metszések időszaka. A szakirodalom az idős fák nagyobb ágainak az eltávolítására az augusztusi metszést javasolja. Közvetlenül a szüret utáni metszés még elegendő időt biztosít a sebek begyógyulására a csapadékos október végi, november elejei időszak előtt, amely a fertőzések szempontjából fogékony időszak. Ez alól kivételt képez a dió és a kajszi. A kajszit lehetőleg tavasszal rügyfakadás után metsszük meg. Az enyhe tavaszi idő elősegíti a gyors sebgyógyulást, viszont a hidegben lassan gyógyulnak és a kórokozók által könnyen fertőződhetnek a sebek például moníliával, kajszigutával. A dió esetében a problémát a nagy vízfelvevő képessége jelentheti, amely már szeptember környékén (a dióverés után) jelentősen csökken.

A nagyobb ágakat három lépésben távolítsuk el: fűrésszel kb. 1 cm mélyen vágjunk bele az ágba alulról fölfelé a törzstől 15-20 cm-re. Ez gátolja a kéreg hasadását. Következő lépésben fentről lefelé, az előző vágástól 5-10 cm-rel messzebb a törzstől vágjuk végig az ágat. Így a koronás rész lezuhan anélkül, hogy a fát megnyúzná. Utolsóként – lehetőleg minél kevesebb sérülést okozva- a megmaradt csonkot vágjuk le.