május 25, 2022
metszés

Metszés típusai: Alakító metszés és fenntartó metszés

A tél végi kerti tevékenységek közül a metszés talán az egyik legizgalmasabb munka, sokak számára azért kedves, mivel ez a tavasz közelségét jelzi. Kezdőként mielőtt bárki kezébe fogná a metszőollót, érdemes pár alapvető tudnivalót is megismerni a metszéssel kapcsolatban- például, hogy mi a különbség a gyümölcsfa termő és hajtó rügye között, vagy mikor végzünk alakító metszést és fenntartó metszést.

Miért kell metszeni?

A metszés célja az, hogy meghatározzuk a fa alakját, azért, hogy a lehető legjobban hasznosítsa a rendelkezésre álló teret, és a napfényt. Megfelelőek a körülmények esetén minél hamarabb termőre forduljon, minél hosszabban és bőségesebben teremjen és évről évre egyre több termést takaríthassunk be. Az alakítással biztosítjuk a termésszabályozást, hogy a fa ne legyen túlterhelt, másrészt egyszerűbbé teszi a növényvédelmet. Kétféle metszést végzünk alakító metszést és fenntartó metszést.

Mit jelent az alakító metszés?

Van néhány alapfogalom, amellyel nem árt minden kertésznek tisztába lenni.

Hajtás: az adott évi növekményt jelenti a rügyfakadástól a lombhullásig

Vessző: a lombhullástól a következő év lombhullásáig fejlődött növekmény

Gally: a 2-4 éves rész

Ág: az 5 és annál idősebb rész

Vázág: a koronaformát meghatározó ágak

Központi tengely: más néven sudár a törzs folytatása a koronában, a vázágak ebből indulnak ki.

A telepítéstől számított 4-5 évben főleg alakító metszést végezünk, célja a koronaforma kialakítása. A facsemetéken az alakító metszést megfontoltan kell végrehajtani, jól kell kiválasztani a csemetén maradó vesszőket, amelyek később vázágakká fejlődnek, és a termőgallyakat ezek fogják tartani.

metszés

Facsemete típusok

A kereskedelemben a facsemetéknek két típusával találkozhatunk: koronás oltvánnyal és suhánggal.

Kezdő kertészek számára a koronás oltvány kifejezetten ideális, olyan facsemete, amely már kész elágazásokkal, vázvesszőkkel rendelkezik. Csak a telepítést követő első tavasszal szükséges ritkítani.

Haladók számára ajánlható típus a suháng, amely egy elágazások nélküli facsemete, amelynek törzsmagasságát és a vázvesszők kialakulását is az alakítással befolyásolni tudjuk.

Gyümölcsfák metszése

Az alma és a körte esetében a sudár a fa egész életében megmarad, általában központi tengelyes  orsóformát, vagy sövény koronaformát  célszerű kialakítunk (erre hajlamosabbak). Helyszűkében, telekhatáron nagyon jól érvényesül a sövényforma, amely helytakarékos és termékeny is.

A csonthéjasoknál javasolt nyitott koronát alkalmazni. A sudár nem marad meg, a 4-5. évben eltávolításra kerül. A vázágak meredeksége alapján megkülönböztetünk katlan, tölcsér,váza, formákat – a katlan legkevésbé, a váza forma a legmeredekebb.

Meggy, szilva, mandula: váza forma

Őszibarack: katlan és váza forma

Cseresznye: alacsony törzsű tölcsér forma könnyebb felérni, (de jó a hagyományos természetes korona is, amely nagy árnyékot ad).

Dió: újabban alacsonyabb törzsű váza formára nevelik, de a nagyobb kertekben  a magas törzsű természetes korona impozáns látványt nyújt.

Kajszibarack: csak későn, már rügyfakadáskor ajánlott metszeni, de nem feltétlenül muszáj, mivel laza szellős koronát nevel, és metszés nélkül is hamar egyensúlyba áll. Kevés vágással végezzük.

Birs, naspolya: csak kevés alakító metszést igényel, törzses faként hamar egyensúlyba áll.

metszés

Cserjék alakító metszése

A telepítést követően 1-2 évig a felére, harmadára erős visszavágást alkalmazzunk, ezt követően ritkító metszést végezzünk.

Mit jelent a fenntartó metszés?

A termőre fordulás ideje különböző, általában a 3.-5. év, de a diónál akár a 7.-10. év, ez után csak fenntartó metszést végzünk, amellyel a fa alakját, termőegyensúlyát szeretnénk minél tovább fenntartani. A termőegyensúly az éves termésmennyiség és a növekedés egyensúlyát jelenti.

Ritkító, vagy ifjító metszés

A ritkító metszés lényege, hogy tőből eltávolítjuk a felesleges vesszőket, gallyakat és ágakat. A célja a fa egyenletes sűrűségének biztosítása, az úgynevezett halszálkás szerkezet elérése. Az ágon a gallyak és a termővesszők egyenletes távolságra kövessék egymást, (a metszőolló segítségével jól ellenőrizhetjük) jobbra, balra váltakozva.

Termőrügyek és hajtórügyek

Érdemes a termőrügyek és a hajtórügyek arányára figyelni. A legtöbb faj esetében a termőrügyek szembetűnőbbek: nagyobbak, teltebbek, gömbölyűbbek, ezekből várható a termés.

A hajtórügyek általában kisebbek, hosszúkásabbak, a vesszőhöz simulnak. Ezek a jövendő termőrészek alapjai, a fa növekedését biztosítják.

Hasznos tippek

Néhány gyümölcs esetében (birs, ribiszke, dió, naspolya) termőkorban ne vágjuk vissza a vesszőket, mivel a termőrügyek a csúcson, vagy a közelben fejlődnek. Ha levágjuk, akkor tulajdonképpen termésritkítást végzünk.

Az ifjítás módjai

Egyik esetben egy idősebb felkopaszodott szakaszt vágunk vissza egy elágazásig (például meggynél gyakran).

Másik esetben egy gallyból rövid csonkot hagyunk (kb. másfél cm-t), ezzel erős növekedésre ösztönözzük a rejtett rügyeket.

Idősebb fáknál gyakori a drasztikus ritkítás- ágak csonkolása fűrésszel. Célszerű a ritkítást négy év alatt elvégezni, egy-egy alkalommal csak a fa negyedét eltávolítani. A fa nyugalmi időszakában tél végén végezzük. Bizonyos fajok esetében (csonthéjasok, dió) a nyár és az ősz, a szüret utáni időszak is alkalmas- ráadásul érdemes is a gyógyulási folyamatok miatt.