március 4, 2024

Megvan a gyilkos galóca ellenszere

gombamérgezés

Forrás: MTI

Tudósok úgy vélik, hogy megtalálták a világ legmérgezőbb gombájának számító gyilkos galóca toxinjának ellenszerét – írta a The Guardian című brit napilap online kiadása.

A gyilkos galóca (Amanita phalloides) számlájára írható a gombamérgezések miatti halálesetek kilencven százaléka világszerte. A gomba legerősebb toxinja egy alfa-amanitin nevű peptid, egyfajta amatoxin, amely máj- és veseelégtelenséget okoz.

Kínai és ausztrál kutatók megállapították, hogy

az indocianin zöld elnevezésű színezék, amelyet jelenleg az Egyesült Államokban az orvosi képalkotásban használatnak, úgy tűnik, blokkolja az alfa-amanitin toxikus hatásait.

A tanulmány társszerzője, Csiao-ping Vang professzor, a kantoni Szun Jat-szen Egyetem munkatársa elmondta, hogy korábban nem létezett specifikus ellenszer a gyilkos galóca ellen, „mert keveset tudunk arról, hogyan végeznek a gombatoxinok a sejtekkel”.

gyilkos galóca
Gyilkos galóca (Amanita phalloides) (Fotó: MTI/ Czimbal Gyula)

Egereken és emberi sejteken végzett laboratóriumi vizsgálatok során a kutatók megállapították, hogy

a zöld indocianin képes volt megakadályozni az alfa-amanitin által kiváltott máj- és vesekárosodást. Emellett növelte a mérgezés utáni túlélés valószínűségét.

A tudósok azoknál az egereknél is találtak jótékony hatást, amelyeket csak négy órával a mérgezés után kezeltek indocianinnal. Ugyanakkor a nyolc vagy tizenkét órával később kezelést kapott rágcsálóknál már nem volt megfigyelhető állapotjavulás.

A szerzők szerint ennek az lehet oka, hogy az alfa-amanitin visszafordíthatatlanul roncsolja a sejteket, így a kezelés csak akkor használ, ha egy bizonyos időkereten belül történik.

„Bár az eredmények ígéretesek, további klinikai kísérletekre van szükség annak megállapítására, hogy az indocianin zöldnek van-e hasonló hatása az emberekre”

– húzta alá Vang.

A tanulmány szerzői megjegyezték, hogy az ételmérgezéses esetek közül világszerte a gombamérgezés okozza a legtöbb halálesetet.

A kutatás a Nature Communications című szaklapban jelent meg.

MTI