Bizonyára nem dőlne össze a világ szőlő nélkül, hiszen az elmúlt száz év alatt több ezer (!) hektár nagyságú Balaton közeli szőlőhegy épült be, tűnt el. (Badacsonytomaj város települési térségének nagysága ma 391 hektár, és ebből több mint 250 hektár egykor szőlőhegyi terület volt! A hegy jövőbeli látványához pedig elég a szőlőhegyből várossá nőtt Balatonalmádi látképét magunk elé idézni.)
A kérdés az, hogy akiknek köze van a jövő formálásához, azok akarják-e, hogy megmaradjon a 2400 éves Badacsony-hegyi szőlő-és borkultúra?
A szőlő nélküli állapot egészen gyorsan bekövetkezhet, hiszen 60 évvel ezelőtt, 1965-ben 246 500 hektár szőlő volt Magyarországon, amely mára 58 000 hektárra zsugorodott, azaz kivágtunk, eltűntettünk 188 000 hektár szőlőt (76,5 %!), és a szőlőterületnek kevesebb, mint egynegyede (23,5%) maradt meg. Ez az arány a badacsonyi borvidékre is igaz, azzal különbséggel, hogy a Balatonra néző egykori szőlőhegyeken – a Badacsony-hegy középső részének kivételével – jóval kevesebb a szőlő.
Az elmúlt évtizedek folyamatai, a városiasodás, az üdülés-turizmus jelentőségének növekedése, a hétvégi szabadidő általánossá válása, a társadalom gyors és tág vagyoni tagozódása, az elitnek panorámás nyaraló után erősödő igényei, a hagyományos tevékenységek visszaszorulása, a kisüzemi szőlő- és bortermelés társadalmi-gazdasági feltételeinek megszűnése, a hozzáértő és hozzá nem értő szőlőmunkások magas fizetési igénye, az ipari szeszgyártók és egyéb ,,csodaszer” készítők gazdasági és média fölénye, a vadak rendkívül nagy mértékű elszaporodása, pusztítása, az aranyszínű sárgaság rohamosan növekvő kártétele egyértelműen a szőlőterületek további gyors csökkenésének irányába mutatnak.
A történelemből levonható tanulság, hogy föntről hiába várjuk a megoldást, a szigorú törvények, a következetes helyi településtervi szabályozások ellenére, részben a hatósági munka erélytelensége eredményeként inkább kastélyok, medencék, díszkertek épülnek a szőlők, présházak helyén.
Ha a feltett kérdésre az érintettek részéről igen a válasz, akkor egy nyilatkozatban ki kell jelenteniük, hogy „A BADACSONYI SZŐLŐ- ÉS BORKULTÚRA KIEMELKEDŐ NEMZETI, TÁJI, TÖRTÉNETI ÉS TURISZTIKAI ÉRTÉK, EZÉRT EGYÜTTMŰKÖDÜNK ANNAK MEGŐRZÉSÉÉRT, FEJLESZTÉSÉÉRT”.
Ez a látszólag teátrális nyilatkozat visszaállíthatná a szűkebb térségben a szőlő- és bortermelés kedvező társadalmi elismerését, lehetőséget teremthetne a gazdaságtalan hegyi szőlőtermesztés többirányú támogatásának kiharcolására, a szükséges teendők újra gondolására, megtervezésére, a szőlőműveléshez köthető táji elemek – bástyák, utak, szakrális elemek, kutak stb. helyreállítására, a jogszabályok hatóságok általi betartatására, összességében lehetőséget adna a szőlő- és borkultúra, a jellegzetes szőlőhegyi táj tovább élésére, esztétikai és gazdasági megújulására.
A Badacsony-hegy a helyi jogszabályokat tekintve sajátos, kivételes helyzetben van, hiszen a településrendezési terv 1995 óta – azaz harminc éve (!)-, történeti tájként szabályozza a kiváló termőhelyek jelentős részét, a hagyományos tájhasználat, a kiemelkedő tájképi értékek megőrzése, a beépítések korlátozása érdekében.
A 2023. évi, a magyar építészetről szóló C. törvény hatályba lépését követően a Balaton üdülőkörzetben a védett természeti területbe tartozó általános mezőgazdasági területeken tilos az építkezés, amely Badacsonyban a történeti táj nagy részét érinti és több eddig beépíthető ingatlanon jelent építési tilalmat.
A tiltás azonban önmagában nem jelent megújulási lehetőséget, ezért szükséges, hogy badacsonyi szőlő-és borkultúra megtartásában érdekeltek a nyilatkozattal együtt elfogadják a táji, történeti, termelési, turisztikai szempontból kiemelkedőnek tartott, a szőlőművelés számára megőrizhető területek, dűlők térképi lehatárolását.
A Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről szóló 2018. évi CXXXIX. törvény 88. § (4) bekezdése tartalmazza, hogy: ,,Felhatalmazást kap az agrárpolitikáért felelős miniszter, hogy a kultúráért, a környezet- és természetvédelemért, valamint a turizmusért felelős miniszterrel egyetértésben a borszőlő termőhelyi kataszteri területébe tartozó, kiemelkedő értékű tájelemet képviselő – történeti, termelési és turisztikai szempontból – egyedi értékű dűlőket lehatárolja és e területek kivételes értékeinek megőrzésére vonatkozó követelményeket rendeletben szabályozza.”
Ez a rendelkezés már 2008. óta szerepel törvényben, de tudomásunk szerint sehol nem történt meg ezen kiváló dűlők kijelölése. Azért is lenne példamutató a törvény alulról történő megerősítése és megvalósítása, mert így az ország más részein is elindulhatna a nagyszerű adottságú egyedi értékű dűlők kijelölése és megújulásuk támogatása!
Az idézett törvényi paragrafus megvalósítása teljesen összhangban van a 2000-ben elfogadott – nálunk 2007-ben törvényre emelt – Európai Tájegyezmény szellemével és betűivel, amelyet az európai tájak tudatos védelme, kezelése és tervezése céljából alkottak meg: „Örökségi értéket a táj természeti adottságai és/vagy az emberi tevékenységek révén kialakult elemeinek jellemző összetétele adja”.
Egyedi értékű dűlőket kell kialakítani, és a lehatárolásakor szempontként a történelmi szőlőterülethez való tartozást, a területek jelenlegi állapotát, a beépítést és a felaprózottság mértékét figyelembe venni. Badacsonyban a kijelölt egyedi értékű dűlők részben a régi nemesi, főúri, egyházi – későbbi állami gazdasági – szőlők területén a Kisfaludy úttól nyugatra, a tördemici határ felé terülnek el. A szocializmus természetátalakító munkájának bántó eredményét az un. ‘makroteraszokat’ is be kell vonni az egyedi értékű dűlők területébe, mert így egyszer – évtizedek múlva- megindulhatna a tájrehabilitáció!
Fontos lenne a Badacsony-hegy keleti, Badacsonytomaj városa felé eső művelt hegyrészeit is bevonni az egyedi értékű dűlők területébe, mert megfelelő támogatással, telkek összevonásával, a mai meglévő termelési kultúra tovább fejleszthető, és esztétikai, turisztikai szempontból ez a hegyrész is vonzóbbá tehető.
Úgy véljük, hogy a jogszabályok eredménytelensége, a hatósági munka erélytelensége következtében csak egy alulról induló együttműködés tarthatja meg a reményt a badacsonyi szőlő- és borkultúra fennmaradására.
Szerző: DR. LAPOSA JÓZSEF tájrendező mérnök
Fotók: depositphotos.com
