Mitől lesz egy növényvédő szer használható a biogazdálkodásban?
A biogazdálkodásról sokaknak az jut eszébe, hogy a növényeket semmilyen permetezőszerrel nem kezelik. Ez azonban tévedés. Az ökológiai termesztésben is alkalmazhatók növényvédő szerek, de a felhasználható hatóanyagok és készítmények köre jóval szűkebb, mint a hagyományos mezőgazdaságban.
Az Európai Unió ökológiai gazdálkodásra vonatkozó szabályozása meghatározza, mely hatóanyagok használhatók, és milyen feltételek mellett. Magyarországon ezenfelül a növényvédő készítmény hazai engedélyokiratát is figyelembe kell venni.
Fontos különbséget tenni a természetes eredetű, a biológiai hatású és az ökológiai termesztésben engedélyezett növényvédő szerek között. Ez a három kategória nem azonos.
Egy természetes növényi kivonat például nem feltétlenül használható biogazdálkodásban, míg bizonyos ásványi eredetű anyagok – például a réz- és kénvegyületek – meghatározott feltételekkel alkalmazhatók.
Az sem igaz, hogy minden természetes eredetű szer teljesen ártalmatlan. Egyes készítmények károsíthatják a hasznos rovarokat, perzselhetik a növényeket, vagy kedvezőtlen környezeti hatással járhatnak.
A biogazdálkodás alapelve ezért nem az, hogy minél több természetes eredetű készítményt használjunk, hanem hogy megelőzéssel, megfelelő termesztéstechnológiával és célzott kezelésekkel a lehető legkisebb növényvédőszer-felhasználás mellett tartsuk egészségesen a növényeket.
Rézkészítmények – a gombás és baktériumos betegségek elleni védekezés alapjai
A réztartalmú készítmények a legrégebben alkalmazott növényvédő szerek közé tartoznak. A biogazdálkodásban is fontos szerepük van, különösen a szőlő, a gyümölcsfák és a zöldségfélék egyes betegségei elleni védekezésben.
A leggyakrabban alkalmazott rézvegyületek közé tartozik a rézhidroxid, a rézoxiklorid, a tribázikus rézszulfát és a bordói lé alapját adó réz-szulfátos keverék.
A rézkészítmények elsősorban kontakt, vagyis a növény felületén ható szerek. Nem szívódnak fel úgy, mint a felszívódó növényvédő szerek, hanem a kezelt felületen fejtik ki hatásukat. Emiatt elsősorban megelőző jelleggel alkalmazhatók.
A réztartalmú készítmények fontosabb felhasználási területei közé tartozik a szőlőperonoszpóra, a burgonya- és paradicsomvész, valamint egyes baktériumos növénybetegségek elleni védekezés.
A gyümölcsfáknál a rézkészítmények a lemosó permetezések során is fontos szerepet kaphatnak, például egyes, a növény felületén áttelelő kórokozók fertőzési nyomásának csökkentésében.
Mire kell figyelni a réz használatakor?
A réz egyik legnagyobb hátránya, hogy nem bomlik le a környezetben úgy, mint sok szerves eredetű anyag. Ismételt alkalmazás esetén felhalmozódhat a talajban, és kedvezőtlenül befolyásolhatja egyes talajlakó élőlények működését.
Az ökológiai gazdálkodásban ezért a réz felhasználását uniós korlátozások szabályozzák. A rézvegyületekre vonatkozó uniós hatóanyag-jóváhagyás hektáronként legfeljebb 28 kilogramm réz kijuttatását írja elő hétéves időszakra vetítve, az alkalmazandó engedélyezési feltételek figyelembevételével. Ez nem jelenti azt, hogy minden készítmény minden kultúrában ilyen mennyiségben használható.
A réz egyes növényeknél és fejlődési állapotokban perzselést is okozhat. Különösen a fiatal levelek, a virágok és egyes érzékeny gyümölcsfajták esetében kell óvatosnak lenni.
Kénkészítmények – különösen hatékonyak a lisztharmat ellen
Elsősorban a lisztharmatgombák ellen alkalmazzák, de egyes készítményeinek atkagyérítő hatása is lehet.
A kéntartalmú szerek különösen fontosak a szőlő, az alma, az őszibarack, az uborka és számos más kertészeti növény lisztharmat elleni védelmében.
A kén többféle formában kerülhet forgalomba. Léteznek permetezhető nedvesíthető kénkészítmények, vízben diszpergálható granulátumok és porozásra alkalmas termékek.
A kén hatása részben a hőmérséklettől függ. Hűvös időben mérsékeltebb lehet a hatékonysága, nagy melegben viszont növekszik a perzselés veszélye.
A különböző készítmények címkéje eltérő hőmérsékleti korlátozásokat tartalmazhat, de általánosságban elmondható, hogy 25–30 °C körüli vagy ennél magasabb hőmérsékleten már különös óvatosság indokolt.
A kén nem alkalmas minden gombabetegség ellen. A szőlőperonoszpórát például nem lehet ugyanúgy kénnel kezelni, mint a lisztharmatot.
A réz és a kén tehát nem egymás helyettesítői: más kórokozók ellen hatékonyak.
Narancsolaj – természetes eredetű szer több kártevő és gombabetegség ellen
A narancsolaj, illetve annak egyes összetevői a korszerűbb, természetes eredetű növényvédelmi megoldások közé tartoznak.
A növényvédelmi célra alkalmazott narancsolaj-tartalmú készítmények kontakt hatásúak. Bizonyos kártevők külső védőrétegének károsításával, illetve egyes gombák felületi képleteinek roncsolásával fejtik ki hatásukat.
Egyes engedélyezett készítmények levéltetvek, liszteskék, atkák vagy bizonyos gombás betegségek ellen használhatók, de a pontos alkalmazási kör mindig a készítmény engedélyétől függ.
A narancsolaj előnye, hogy megfelelő alkalmazás mellett gyors kontakt hatást biztosíthat, és nem jellemző rá a hagyományos, tartós szermaradékot hagyó hatásmechanizmus.
Ugyanakkor a narancsolaj sem veszélytelen. Nagyobb koncentrációban vagy kedvezőtlen időjárási körülmények között perzselést okozhat, és a közvetlenül érintkező hasznos rovarokat is károsíthatja.
Különösen fontos, hogy ne házilag készített illóolajos keverékekkel próbáljuk helyettesíteni az engedélyezett készítményeket. Az illóolajok összetétele és koncentrációja jelentősen változhat, ezért kiszámíthatatlan növénykárosodást okozhatnak.
Kálium-hidrogén-karbonát – hatékony megoldás a lisztharmat ellen
A kálium-hidrogén-karbonát az ökológiai növényvédelem egyik hasznos hatóanyaga, amelyet elsősorban különböző lisztharmatbetegségek ellen alkalmaznak. Hatása részben azon alapul, hogy megváltoztatja a kezelt növényfelület környezetét, és kedvezőtlen feltételeket teremt a gombák számára.
A kálium-hidrogén-karbonát különösen a szőlő, az alma és egyes zöldségfélék lisztharmat elleni védelmében lehet értékes.
Előnye, hogy kontakt hatású, és a kénkészítményektől eltérő módon működik. Emiatt megfelelően megtervezett növényvédelmi programban kiegészítheti a kénes kezeléseket.
A készítmények elsősorban a növény felületén fejtik ki hatásukat, ezért fontos az egyenletes permetléfedettség. Erős fertőzés esetén önmagukban nem feltétlenül elegendők.
A kálium-hidrogén-karbonátot nem szabad összekeverni a háztartási szódabikarbónával, amely nátrium-hidrogén-karbonát. A két anyag kémiailag hasonló, de nem azonos, és növényvédelmi felhasználásuk sem tekinthető automatikusan egyenértékűnek.
Káliszappan – levéltetvek és más puha testű kártevők ellen
A zsírsavak káliumsói, közismert nevükön a káliszappanok, régóta ismert kontakt hatású rovarölő anyagok.
Elsősorban a puha testű kártevők, például a levéltetvek, egyes liszteskék és bizonyos atkák ellen lehetnek hatékonyak. A készítmény közvetlen érintkezés útján károsítja a kártevők külső védőrétegét és sejtmembránjait.
A káliszappan egyik legnagyobb előnye, hogy nem szükséges a növény egészét felszívódó hatóanyaggal kezelni. Ugyanakkor a hatás eléréséhez a permetlének közvetlenül érintkeznie kell a kártevőkkel.
A levéltetvek gyakran a levelek fonákján és az összesodródott hajtások belsejében rejtőznek, ezért a kezelés eredményessége nagymértékben függ a permetezés alaposságától.
A káliszappan nem biztosít hosszú ideig tartó védelmet az újonnan megjelenő kártevők ellen. Erős fertőzés esetén az engedélyokiratban megengedett ismételt kezelésre is szükség lehet.
A háztartási mosogatószer nem megfelelő helyettesítője a növényvédelmi célra előállított káliumsóknak. A különböző illatanyagok, zsíroldók és egyéb adalékanyagok károsíthatják a növények leveleit.
Azadirachtin – a neemfa természetes eredetű rovarölő hatóanyaga
Az azadirachtin a neemfa (Azadirachta indica) magjából származó hatóanyag, amely számos rovar fejlődésére és táplálkozására hatással lehet.
Az azadirachtin nem egyszerűen azonnali kontakt méregként működik. Egyes rovaroknál táplálkozásgátló hatást fejt ki, más esetekben a vedlést és a fejlődést zavarja meg.
A hatóanyag bizonyos levéltetvek, molytetvek, tripszek és más kártevők elleni védekezésben kaphat szerepet, a konkrét készítmény engedélyezett felhasználásától függően.
Különösen a fiatal fejlődési alakok ellen lehet eredményes, ezért fontos a megfelelő időzítés.
Az azadirachtin természetes eredete nem jelenti azt, hogy válogatás nélkül használható. A hasznos rovarokra gyakorolt hatását, a méhekre vonatkozó előírásokat és a kezelhető növénykultúrákat minden esetben ellenőrizni kell.
A neemolaj és az azadirachtin-tartalmú növényvédő készítmények között is különbség van. Nem minden neemolaj-termék minősül engedélyezett növényvédő szernek.
Bacillus thuringiensis – biológiai védekezés a hernyók ellen
A Bacillus thuringiensis, röviden Bt, az egyik legismertebb mikrobiológiai növényvédelmi hatóanyag.
A baktérium különböző törzsei olyan fehérjéket termelnek, amelyek meghatározott rovarcsoportok lárvái számára mérgezőek. A megfelelő Bt-készítmények ezért célzottan használhatók bizonyos kártevők ellen.
A Bacillus thuringiensis subsp. kurstaki és aizawai törzsek például elsősorban egyes lepkefajok hernyói ellen alkalmazhatók.
Ilyen kártevők lehetnek a káposztalepkék hernyói, egyes bagolylepkék lárvái és más, leveleket fogyasztó hernyók.
A Bt-készítmények egyik fontos tulajdonsága, hogy a hernyóknak el kell fogyasztaniuk a kezelt növényi részt. Emiatt különösen fontos a fiatal lárvák megjelenésének időben történő felismerése.
A nagyobb, fejlettebb hernyók ellen a kezelés kevésbé lehet eredményes. A napsugárzás és az eső csökkentheti a készítmények tartósságát, ezért az időzítésnek jelentős szerepe van.
A Bt nem általános rovarölő szer. A különböző törzsek eltérő rovarcsoportok ellen hatnak, így például a hernyók ellen alkalmazott készítmény nem használható automatikusan levéltetvek vagy atkák ellen.
Spinosad – erős biológiai eredetű rovarölő hatóanyag
A spinosad a Saccharopolyspora spinosa nevű talajlakó baktérium fermentációjából származó hatóanyagcsoport.
Az ökológiai növényvédelem egyik hatékony rovarölő megoldása lehet, különösen bizonyos tripszek, hernyók és más kártevők ellen.
A spinosad kontakt és gyomorméregként is hat. A rovarok idegrendszerére hatva viszonylag gyorsan megszüntetheti a táplálkozást, majd elpusztíthatja a kártevőket.
Hatékonysága miatt ugyanakkor különös óvatosságot igényel. A spinosad a méhekre és más hasznos rovarokra is veszélyes lehet, különösen a közvetlen permetezés során.
Ezért kizárólag az adott készítmény engedélyokiratában meghatározott kultúrákban, kártevők ellen, az előírt méhvédelmi korlátozások betartásával alkalmazható.
A spinosad az ökológiai gazdálkodásban engedélyezhető hatóanyagok között szerepel, de ez önmagában nem jelent korlátlan felhasználási lehetőséget.
Beauveria bassiana – rovarokat megbetegítő hasznos gomba
A Beauveria bassiana egy természetben is előforduló, rovarpatogén gombafaj, amelyet bizonyos biológiai rovarölő készítményekben alkalmaznak.
A gomba spórái megfelelő körülmények között megtapadhatnak a fogékony rovarok testfelületén, majd csírázás után behatolhatnak a szervezetükbe. A fertőzés következtében a kártevő elpusztulhat.
Egyes törzsei többek között liszteskék, tripszek és más rovarok ellen használhatók.
A Beauveria bassiana alkalmazásánál különösen fontos a megfelelő hőmérséklet és páratartalom. A gomba fejlődését a túlzott szárazság és az erős UV-sugárzás kedvezőtlenül befolyásolhatja.
A biológiai készítmények hatása gyakran lassabban jelentkezik, mint a hagyományos, gyors hatású rovarölő szereké. A kezelés sikerét ezért nem feltétlenül lehet néhány órával a kijuttatás után megítélni.
Fontos, hogy az egyes Beauveria bassiana törzsek között különbségek lehetnek, így csak az adott készítmény engedélyezett felhasználási területére vonatkozóan szabad következtetni a hatékonyságukra.
Trichoderma – a talajban élő hasznos gombák szerepe
A Trichoderma nemzetségbe tartozó gombák egyes törzseit a növénytermesztésben biológiai védekezésre és a gyökérkörnyezet kedvezőbbé tételére alkalmazzák.
Ezek a mikroorganizmusok többféle módon hathatnak. Egyes törzsek versengenek a kórokozókkal a tápanyagokért és az élettérért, mások közvetlenül is gátolhatják bizonyos növénykórokozó gombák fejlődését.
Bizonyos Trichoderma-törzsek például a talajeredetű betegségek elleni védekezésben kaphatnak szerepet.
A hatékonyságuk azonban nagymértékben függ a konkrét törzstől, a talaj állapotától, a hőmérséklettől és a nedvességtől.
Nem helyes általánosságban kijelenteni, hogy minden Trichoderma-készítmény megvédi a növényeket a gyökérrothadástól. Egyes termékek növényvédő szerként, mások mikrobiológiai termésnövelő vagy talajkezelő készítményként kerülhetnek forgalomba, eltérő rendeltetéssel.
A mikrobiológiai növényvédelem egyik fontos szabálya, hogy a készítményben szereplő mikroorganizmus pontos törzsét és engedélyezett felhasználását is figyelembe kell venni.
Vas-foszfát – az egyik legjobb megoldás a csigák ellen
Az ökológiai termesztésben a vas-foszfát, más néven vas(III)-foszfát vagy vas(III)-ortofoszfát fontos csigaölő hatóanyag.
A vas-foszfát-tartalmú csalétkeket a csigák elfogyasztják, majd a táplálkozásuk leáll. A kártevők gyakran visszahúzódnak rejtekhelyükre, ezért az elpusztult példányok nem feltétlenül láthatók a kezelt területen.
A vas-foszfát előnye, hogy megfelelő felhasználás mellett célzottabb megoldást kínálhat a csigák ellen, mint számos régebbi csigaölő hatóanyag.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a készítmények korlátlanul kijuttathatók. A megengedett dózist, a kezelt kultúrákat és a környezetvédelmi előírásokat minden esetben be kell tartani.
A vas-foszfát az uniós ökológiai gazdálkodásban felhasználható hatóanyagok között szerepel.
Paraffinolaj és növényi olajok – lemosó permetezés és rovarvédelem
A különböző olajtartalmú növényvédő készítmények elsősorban kontakt hatásukkal segíthetnek bizonyos kártevők elleni védekezésben.
A paraffinolaj-tartalmú készítményeket például gyakran használják gyümölcsfák lemosó permetezésére, amennyiben az adott termék engedélye ezt lehetővé teszi.
Az olajos bevonat egyes pajzstetvek, atkák és más kártevők áttelelő alakjainak életműködését zavarhatja.
Az olajtartalmú szerek használatánál fontos a megfelelő időzítés. Egyes készítmények elsősorban nyugalmi időszakban, mások meghatározott feltételekkel vegetációban is alkalmazhatók.
A növényi olajok közül bizonyos repceolaj-tartalmú készítmények is rendelkezhetnek növényvédelmi felhasználással.
Nem minden étkezési vagy kozmetikai célra forgalmazott olaj alkalmas azonban permetezésre. A házilag készített olajos keverékek eltömíthetik a növény légzőnyílásait, perzselést okozhatnak, és károsíthatják a leveleket.
Különösen figyelni kell az olajos készítmények és a kénes kezelések közötti, engedélyokiratban előírt időközökre, mert egyes kombinációk fokozhatják a növénykárosodás veszélyét.
Lecitin, laminarin és más különleges hatóanyagok
A biogazdálkodásban alkalmazható növényvédelmi megoldások köre nem korlátozódik a legismertebb réz-, kén- és mikrobiológiai készítményekre.
A lecitin bizonyos feltételekkel növényvédelmi célra is alkalmazható egyszerű anyag. Egyes gombabetegségek elleni védekezésben lehet szerepe, a jóváhagyott felhasználási előírások szerint.
A laminarin barna algákból származó poliszacharid, amely elsősorban a növény saját védekezési folyamatait képes serkenteni. Nem úgy működik, mint egy közvetlenül gombaölő kontakt szer, hanem a növény természetes védekezőreakcióit aktiválhatja.
Hasonló elven működhetnek bizonyos más, úgynevezett növényi védekezést serkentő hatóanyagok is.
Ezek alkalmazása elsősorban megelőző jelleggel lehet hasznos, megfelelően kialakított növényvédelmi program részeként.
A különböző természetes kivonatok, növényi olajok és mikrobiológiai készítmények esetében azonban mindig külön kell ellenőrizni, hogy rendelkeznek-e a szükséges engedélyekkel.
Melyik biológiai növényvédő szert milyen problémára válasszuk?
A megfelelő készítmény kiválasztásához először a károsítót kell azonosítani. Ugyanaz a tünet több különböző betegségre vagy élettani problémára is utalhat, ezért a találomra végzett permetezés gyakran eredménytelen.
Az alábbi táblázat a legfontosabb hatóanyagokat és jellemző felhasználási területeiket foglalja össze.
| Növényvédelmi probléma | Szóba jöhető hatóanyag vagy megoldás |
|---|---|
| Szőlőperonoszpóra | Rézkészítmények |
| Szőlőlisztharmat | Kén, kálium-hidrogén-karbonát |
| Almalisztharmat | Kén, kálium-hidrogén-karbonát |
| Paradicsomvész | Rézkészítmények |
| Levéltetvek | Zsírsavak káliumsói, egyes olajos készítmények |
| Tripszek | Azadirachtin, spinosad, egyes mikrobiológiai készítmények |
| Liszteskék | Káliszappan, azadirachtin, egyes Beauveria-készítmények |
| Hernyók | Megfelelő Bacillus thuringiensis készítmények |
| Pajzstetvek | Engedélyezett olajos készítmények |
| Meztelencsigák | Vas-foszfát |
| Egyes talajeredetű betegségek | Meghatározott Trichoderma-törzsek |
A táblázat hatóanyagokat és lehetséges felhasználási területeket mutat be, nem pedig valamennyi felsorolt kultúrára érvényes magyarországi engedélyeket. A készítmény pontos alkalmazhatóságát minden esetben ellenőrizni kell.
A biogazdálkodásban a megelőzés legalább olyan fontos, mint a permetezés
A megfelelő vetésforgó, az ellenálló fajták használata, a jó talajszerkezet, a kiegyensúlyozott tápanyagellátás és az okszerű öntözés egyaránt hozzájárulhat a betegségek és kártevők visszaszorításához.
A túlzott nitrogénellátás például puha, gyorsan növekvő hajtásokat eredményezhet, amelyek bizonyos levéltetvek számára kedvezőbb táplálkozási feltételeket biztosítanak.
A túl sűrű növényállományban a levegő nehezebben mozog, a lombozat lassabban szárad fel, ami számos gombabetegség kialakulásának kedvez.
A hasznos rovarok védelme szintén alapvető jelentőségű. A katicabogarak, fátyolkák, zengőlegyek és fürkészdarazsak természetes módon csökkenthetik egyes kártevők állományát.
A biogazdálkodásban ezért a széles hatásspektrumú rovarölő kezelések helyett lehetőség szerint célzott, a hasznos élő szervezeteket kevésbé károsító megoldásokat célszerű választani.
A sárga és kék ragacslapok, a feromoncsapdák és a rendszeres növényvizsgálatok segítségével sok esetben még azelőtt felismerhető a kártevők megjelenése, hogy jelentős károsodást okoznának.
A házi készítésű permetlevek valóban alkalmasak biogazdálkodásra?
A csalánlé, a zsurlófőzet, a fokhagymakivonat és más házilag készített permetlevek régóta népszerűek a hobbikertészek körében.
Ezekkel kapcsolatban azonban fontos különbséget tenni a hagyományos kertészeti tapasztalatok és a tudományosan igazolt növényvédelmi hatás között.
Bizonyos növényi eredetű anyagok rendelkezhetnek kártevőket riasztó vagy kórokozókat gátló tulajdonságokkal, de a házi készítmények hatóanyag-tartalma rendkívül változó lehet.
A csalánból készített erjesztett lé például nem tekinthető általánosan hatékony rovarölő vagy gombaölő szernek. A zsurlókivonatok esetében léteznek meghatározott növényvédelmi felhasználások, de ezeknél is fontos az alkalmazott anyag és a felhasználási mód pontos meghatározása.
Az Európai Unió az úgynevezett egyszerű anyagok számára külön szabályozási lehetőséget biztosít. Ezek között növényi eredetű anyagok is szerepelhetnek, de kizárólag a jóváhagyott felhasználási feltételekkel alkalmazhatók növényvédelmi célra.
A házi készítésű permetlevek tehát nem automatikusan elfogadott megoldások a tanúsított ökológiai gazdálkodásban.
Hol ellenőrizhető, hogy egy növényvédő szer használható-e biogazdálkodásban?
A Magyarországon engedélyezett növényvédő szerek hivatalos adatbázisát a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal működteti.
A Nébih növényvédőszer-keresőjében a készítmények neve, hatóanyaga, a kezelni kívánt növénykultúra és más szempontok alapján lehet keresni. A keresőben külön szűrés található az ökológiai gazdálkodásban felhasználható készítményekre is.
A hatóság hangsúlyozza, hogy a tényleges felhasználás során mindig a hatályos engedélyokirat előírásait kell figyelembe venni.
Az ökológiai gazdálkodásban alkalmazható hatóanyagok uniós szabályait a 2021/1165/EU végrehajtási rendelet és annak módosításai tartalmazzák. Az uniós engedélyezhetőség mellett azonban a konkrét növényvédő szer magyarországi engedélye is szükséges.
Melyek a legjobb növényvédő szerek a biogazdálkodásban?
Nincs egyetlen olyan növényvédő szer, amely minden betegség és kártevő ellen megfelelő védelmet biztosítana. A különböző hatóanyagok eltérő problémák megoldására alkalmasak.
A rézkészítmények továbbra is fontos szerepet játszanak a peronoszpóra és egyes baktériumos betegségek elleni védekezésben, míg a kén és a kálium-hidrogén-karbonát elsősorban a lisztharmat elleni növényvédelemben hasznos.
A káliszappanok, az azadirachtin és bizonyos olajos készítmények a rovarkártevők ellen kínálhatnak megoldást. A Bacillus thuringiensis egyes törzsei a hernyók elleni célzott védekezésben, a vas-foszfát pedig a csigák elleni védelemben kaphat fontos szerepet.
A mikrobiológiai készítmények, például egyes Beauveria és Trichoderma törzsek, további lehetőségeket teremtenek a biológiai növényvédelemben.
A sikeres biogazdálkodás kulcsa azonban nem a legtöbb permetezőszer használata, hanem a megfelelő hatóanyag kiválasztása, a pontos időzítés és a megelőzés. A jól megtervezett növényvédelemben a különböző módszerek egymást kiegészítve működnek, így a termesztők a környezet és a hasznos élőlények lehető legkisebb terhelésével őrizhetik meg növényeik egészségét.
Fotók: depositphotos.com
