Fotó: haltanitarsasag.hu
A Magyar Haltani Társaság az őshonos halfajok népszerűsítése érdekében 2010-ben indította el az „Év hala” választást. Az első évben még a Társaság elnöksége döntött a győztesről, ám 2011-től kezdve már csupán három jelöltet nevez meg, és a végső döntést az internetes szavazókra bízza. 2026-ban a vágótok (Acipenser gueldenstaedtii), a paduc (Chondrostoma nasus), valamint a szilvaorrú keszeg (Vimba vimba) közül választhattak az érdeklődők. A 2025. december 31. 12:00 óráig beérkezett 2462 szavazat több, mint 45 %-át a vágótok kapta, a szilvaorrú keszeg kicsivel több, mint 31%-ot szerzett, a szavazatok 24%-ával a paduc a harmadik lett.
A vágótok (Acipenser gueldenstaedtii) az ősi megjelenésű tokfélék egyik hazánkban is előforduló képviselője. Orra rövid, tompa, bajuszszálai nem érik el a felső ajkat, teste megnyúlt, oldalán és hátán nagy és éles vértpikkelyek sorakoznak, melyek különösen a fiatal példányokon szembetűnők. Nevét is ezekről a vértekről kapta, egy óvatlan mozdulat is elég lehet ahhoz, hogy felsértse az ember bőrét. Tengerben élő vándorhalként a folyókat korábban csak a szaporodási időszakban kereste fel, hogy ikráit a nyílt, sóderes mederfenéken szórja szét, ám a Vaskapu megépítése a vándorlási útvonalára leküzdhetetlen akadályt jelentett. Nagyra növő hal, az idős példányok hossza akár a két métert is meghaladhatja. Magyarországon időről-időre előkerül egy-egy példány, ám ezek feltehetően telepítésből származnak. Egyes tengerparti országok halászfogásai között a mai napig rendszeresen előfordul, nálunk azonban a kecsegével ellentétben feltehetően nincs önfenntartó állománya. Védettsége a telepített példányok megtelepedését szolgálja. – írja a haltanitarsasag.hu.
A vágótok elterjedési térképe:
