Bóna Szabolcs agrár- és élelmiszergazdasági miniszter - Fotó: MTI/Illyés Tibor
A tervek szerint a mezőgazdasági területek ötödén megváltozhat a földhasználat, átalakulna a támogatási rendszer, és jelentősen csökkennének a gazdák adminisztratív terhei. Vagyis gyökeresen átalakítaná a magyar mezőgazdaságot és élelmiszeripart a 2036-ig szóló új agrárstratégia. Fontos kérdés azonban, hogy a történelmi aszály, a pénzügyi válság és az egyre élesebb nemzetközi verseny közepette lesz-e elegendő pénz és idő a fordulathoz.
A magyar mezőgazdaság elveszítette alkalmazkodóképességét, a jelenlegi termelési struktúra pedig hosszú távon fenntarthatatlan – ezzel a megállapítással indokolja a következő tíz évre szóló ágazati fordulat szükségességét a „Merre tovább magyar agrárium és élelmiszergazdaság? – Helyzetértékelés és jövőkép 2026–2036” című kormányzati stratégiai dokumentum. A Bóna Szabolcs agrárminiszter előszavával megjelent, ötvenoldalas agrárstratégia szokatlanul kritikus értékelést ad az elmúlt másfél évtized agrárpolitikájáról. Megállapítja, hogy 2012 és 2024 között 19,16 ezer milliárd forint uniós és hazai agrár-, illetve vidékfejlesztési támogatás jutott az ágazatba, a hatalmas források ellenére azonban nem sikerült tartósan versenyképesebb és ellenállóbb mezőgazdaságot kialakítani.
A stratégia szerint a támogatások túlságosan a meglévő termelési struktúrák fenntartását szolgálták, miközben nem ösztönözték kellőképpen a technológiai megújulást, a termelékenység növelését és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást. A helyzetértékelés különösen aktuális, hiszen a magyar mezőgazdaságot az idén az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb válsága érte el.
Agrárstratégia: vízió, de most az aszály miatt elfogyott a gazdák pénze is
A Világgazdaság korábbi beszámolói szerint a 2026-os aszály már több mint 1,6 millió hektár mezőgazdasági területet érintett, a növénytermesztésben okozott kár pedig meghaladta a 800 milliárd forintot. A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz), a Gabonatermesztők Országos Szövetsége (GOSZ) és a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) egyaránt arra figyelmeztetett az elmúlt hónapokban, hogy a terméskiesés, a magas költségek és az alacsony felvásárlási árak együtt már a gazdaságok fennmaradását veszélyeztetik.
Cseh Tibor, a Magosz főtitkára a Világgazdaság Agrokép podcastjában arról beszélt, hogy a tartalékok jelentős része elfogyott, és már a nagyobb gazdaságok is nehezen tudják finanszírozni a következő termelési évet. Petőházi Tamás, a GOSZ elnöke ugyancsak súlyos terméskiesésekről számolt be. Az idei búzatermés mintegy egymillió tonnával maradt el az előző évitől, miközben a kukoricatermelés összeomlása miatt Magyarország jelentős behozatalra szorulhat.
A MOSZ ennél is átfogóbb problémára hívta fel a figyelmet: az egymást követő válságok miatt a mezőgazdasági vállalkozások jelentős része felélte tartalékait, ezért
- átmeneti adó- és díjfizetési könnyítésekre,
- célzott támogatásokra
- és a kárenyhítési rendszer átalakítására
van szükség. A Világgazdaság birtokába jutott stratégia ugyanakkor világossá teszi, hogy a jövőben az állam nem vállalhatja át valamennyi gazdálkodási kockázatot. Ehelyett a megelőzésre, a biztosítási és kockázatkezelési rendszer fejlesztésére, valamint az alkalmazkodóképesség javítására helyezné a hangsúlyt. Ez az egyik legfontosabb feszültség a gazdaszervezetek azonnali segítséget sürgető követelései és a kormányzat hosszú távú elképzelései között.
Egymillió hektáron jöhet a nagy fordulat
A stratégia egyik legjelentősebb és a gazdálkodók számára leginkább kézzelfogható célkitűzése a földhasználat átalakítása. A dokumentum szerint Magyarország mintegy ötmillió hektár mezőgazdasági területének megközelítőleg egyötödét, vagyis egymillió hektárt lenne célszerű néhány év alatt átállítani az intenzív szántóföldi termesztésről fenntarthatóbb tájhasználatra. Ez elsősorban vízvisszatartást, erdősítést, agrárerdészeti hasznosítást és legelővé alakítást jelenthet.
A tervezet külön is megállapítja, hogy a Duna–Tisza közén és a Tiszántúl egyes térségeiben az intenzív kukoricatermesztés a tartós vízhiány miatt az évek többségében veszteséges. Ezeken a területeken ezért a jelenlegi vetésszerkezet fenntartása helyett más gazdálkodási formák kerülhetnek előtérbe. A célkitűzés ugyanakkor komoly gazdasági és társadalmi kérdéseket vet fel. Egy ekkora átalakítás
nemcsak a szántóföldi gazdálkodást érintené, hanem a gépberuházásokat, a földek értékét, a bérleti szerződéseket és a mezőgazdasági foglalkoztatást is.
Az átállás sikerének alapvető feltétele ezért, hogy az érintett gazdálkodók megfelelő finanszírozási és jövedelempótló lehetőségekhez jussanak. A dokumentum azonban egyelőre nem határoz meg konkrét országos költségkeretet az egymillió hektárt érintő átalakításhoz. A vízgazdálkodásban szintén jelentős fordulatot hirdetnek. A korábbi vízelvezetés-központú megközelítés helyébe a táji vízmegtartás, a talaj vízmegőrző képességének javítása és a célzott öntözésfejlesztés lépne. Közép- és hosszú távú cél, hogy a hazai szántóterületek mintegy 10 százaléka öntözhetővé váljon. A stratégia ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az öntözés önmagában nem jelent megoldást a klímaváltozásra.
A gabona helyett több feldolgozott élelmiszerre lenne szükség
A stratégia másik súlypontja a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar közötti kapcsolatok megerősítése. A dokumentum szerint a magyar agrárexport mintegy háromnegyedét feldolgozatlan vagy csak elsődlegesen feldolgozott termékek adják. Ez azért jelent problémát, mert az alapanyag-export alacsonyabb hozzáadott értéket teremt, miközben a magyar gazdaságot erősen kiszolgáltatja a világpiaci ármozgásoknak. A tervezet Lengyelország és Írország példáját állítja a hazai agrárium elé. Mindkét országban a feldolgozóipar fejlesztése, az integrált termékpályák és a szervezett exporttevékenység járult hozzá a versenyképesség javításához.
Magyarországon ezért a sütőipar, a hús- és tejipar, valamint a zöldség-gyümölcs feldolgozásának fejlesztése kerülne előtérbe.
A cél, hogy a hazai alapanyagokból nagyobb arányban készüljenek magasabb hozzáadott értékű termékek, és csökkenjen azoknak az élelmiszereknek az importja, amelyek előállításához Magyarországon is rendelkezésre áll a szükséges alapanyag és tudás. A Világgazdaság az elmúlt hónapokban több alkalommal foglalkozott a hazai élelmiszeripar nehézségeivel. A tejágazatban például az olcsó import, az alacsony felvásárlási árak és a romló jövedelmezőség egyszerre okoznak gondot. A zöldség-gyümölcs termékpálya szereplői pedig az árrésstopot, a magas áfát, az importversenyt és a beruházások elmaradását nevezték meg a fejlődés akadályaként. A stratégia ugyan beszállítói együttműködéseket, rövidebb ellátási láncokat, hazai alapanyag-felhasználást és tisztességesebb kereskedelmi viszonyokat szorgalmaz, de az áfacsökkentés ügyében nem tartalmaz konkrét intézkedést.
Átalakulhat a földtámogatások rendszere
A dokumentum egyik legérzékenyebb kérdése a támogatáspolitika átalakítása. A jelenlegi rendszer kritikájaként megfogalmazza, hogy a támogatások egy része a szerkezeti változatlanságot konzerválja, és tartós függőséget eredményez. A jövőben nagyobb szerepet kapnának a tényleges eredményekhez kötött kifizetések. A támogatások odaítélésénél például figyelembe lehetne venni a talaj szervesanyag-tartalmának növelését, a vízvisszatartást és az igazolható gazdasági teljesítményt.
Ez érdemi változást hozhatna a gazdálkodói döntésekben, különösen akkor, ha a támogatások a jelenleginél erősebben ösztönöznék a termelési szerkezet módosítását. A gazdaszervezetek számára ugyanakkor kulcskérdés marad a kiszámítható finanszírozás.
A Magosz az elmúlt hetekben többször figyelmeztetett arra, hogy a 2028–2034-es uniós költségvetésben tervezett agrárforrás-csökkentés veszélyeztetheti a magyar gazdák versenyképességét. A szervezet a Közös Agrárpolitika önálló költségvetésének és megfelelő finanszírozásának megőrzését sürgeti. A stratégia ugyancsak számol a következő uniós költségvetési időszak forráskockázataival, ám egyelőre nem részletezi, hogy a tervezett szerkezeti átalakításhoz milyen összegű nemzeti támogatást rendelnének.
A gazdák adminisztrációját a felére csökkentenék
A dokumentum talán legkonkrétabb vállalásai az agrárigazgatás átalakításához kapcsolódnak. A jelenlegi rendszerben egy átlagos mezőgazdasági üzem éves adminisztrációs terhe meghaladja a 300 órát. Ezt 2030-ra legfeljebb 150 órára csökkentenék. A pályázatok elbírálásának jelenlegi, átlagosan hat-hét hónapos időtartamát legfeljebb négy hónapra rövidítenék. A beruházási támogatások kifizetési kérelmeinek ügyintézési idejét pedig a jelenlegi 114 napról 2030-ig legfeljebb 60 napra mérsékelnék.
A változtatások jelentőségét jól érzékelteti, hogy a Világgazdaság nemrég arról számolt be: több jelentős agrárberuházási pályázatnál kimerültek a rendelkezésre álló források, így akár két éve várakozó, szakmailag megfelelő kérelmeket is elutasítanak. A stratégia az állami adatbázisok összekapcsolásával, az ismétlődő adatszolgáltatások megszüntetésével és egyszerűbb elszámolási szabályokkal gyorsítaná a támogatási rendszert. Felmerül a kifizető ügynökség minisztériumi szervezethez kapcsolása is.
A földbérleteket és a birtokszerkezetet is rendeznék
A tervezet a földhasználati viszonyok felülvizsgálatát is napirendre tűzi. A dokumentum számításai szerint évente több mint 200 milliárd forint tőkejövedelem áramlik ki a mezőgazdaságból földbérleti díjak formájában. A stratégia ezért a tényleges földhasználók helyzetének megerősítését, a befektetési célú földtulajdon-szerzés visszaszorítását és a birtokviszonyok átláthatóbbá tételét szorgalmazza.
Emellett az állami földvagyon megőrzését és hosszabb távon növelését is célul tűzi ki, részben a klímaváltozás miatt szükségessé váló területcserék érdekében. A földpiac átalakítása ugyanakkor érzékenyen érintheti a bérlőket és a tulajdonosokat. A részletes szabályok kialakításánál ezért különösen fontos lehet a gazdaszervezetek bevonása.
A következő évek legnagyobb kérdése a végrehajtás
A tízéves agrárstratégia négy pillérre épül: a klímaalkalmazkodásra, a gazdasági ellenállóképességre, az élelmezésbiztonságra és az intézményi reformokra. A mellékletek számos külön programot irányoznak elő a szántóföldi növénytermesztéstől a sertés-, tej- és baromfiágazaton át az élelmiszeripar modernizálásáig. A dokumentum azonban elsősorban jövőkép és szakpolitikai iránymutatás, nem pedig valamennyi intézkedés költségvetését és végrehajtási szabályait tartalmazó kész program.
A legfontosabb kérdés, hogy a kormány képes-e a meghirdetett célokat megfelelő finanszírozással, kiszámítható szabályozással és a gazdaszervezetekkel kialakított együttműködésben megvalósítani. A Magosz, a GOSZ és a MOSZ elmúlt hónapokban megfogalmazott figyelmeztetéseiből ugyanis egyértelműen kirajzolódik: a magyar agráriumnak egyszerre van szüksége azonnali válságkezelésre és hosszú távú szerkezeti megújulásra. Egyelőre az első igény sem teljesül.
