Fotó: Magyar Asszonyok Érdekszövetsége
Mit adhatnak tovább a vidéken élő nők a következő nemzedéknek, és mi tarthatja életben a helyi közösségeket? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a bugaci Karikás Csárdában tartott konferencián, ahol a Haza, hagyomány, hozomány gondolatköréhez kapcsolódó előadás és pódiumbeszélgetés után a Vidéki Nők Magyarországért díjat is átadták.
A hagyományt ápolni kell
A Vidéki Nők Nemzetközi Napjához kapcsolódó konferencia címe – Haza, hagyomány, hozomány – Amilyen a nő, olyan a család, amilyen a család, olyan a társadalom – a nap beszélgetéseinek fő gondolatát jelölte ki. Szőnyi Kinga, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnöke köszöntőjében felidézte, hogy a Haza, hagyomány, hozomány programsorozat húsz éve indult útjára. A konferencia résztvevőit arra hívta, hogy osszák meg egymással tapasztalataikat, jó gyakorlataikat és a vidéki élet nehézségeit is.
A bevezető előadást Nagyné Legény Ildikó, a MAGOSZ Gazdasszony Tagozatának elnöke tartotta. Saját gazdálkodói tapasztalataiból kiindulva a vidéki nők sokszor láthatatlan munkájáról beszélt: a termelés, a családról való gondoskodás, a háztartás és a közösségi élet szervezése gyakran egyszerre hárul rájuk. Szerinte a nők szerepe nem korlátozódik a családra: a vidék élelmiszer-termelésében és a helyi közösségek életben tartásában is meghatározó.
Az előadás egyik központi kérdése az volt, mit adhatnak tovább a következő nemzedéknek.
Nagyné Legény Ildikó a tudás, a nyelv, a szokások és a tartás mellett a munkabírást, az önbecsülést, a vendégszeretetet és a másokra való odafigyelést is fontos örökségnek nevezte. A hagyományok átadását szerinte nem elég szavakkal sürgetni: közös élményekre is szükség van. Rétes- és tésztakészítés, mézeskalács-sütés, családi történetek, közös ünnepek – ezek mind segíthetnek abban, hogy a fiatalok ne csupán halljanak a múltról, hanem részesévé is váljanak.
„A hagyomány nem attól él, hogy beszélünk róla. Szoktuk mondani, hogy nem hagyományt őrzünk, hagyományt ápolunk” – fogalmazott. A családi együttlétek fontosságáról szólva arra is figyelmeztetett, hogy a közös időt könnyen kiszoríthatják a hétköznapi teendők és a képernyők. A vasárnapi ebédet, a beszélgetést és az egymásra figyelést olyan alkalmaknak tartja, amelyek erősíthetik a családi és társadalmi kapcsolatokat.
Közösségek, helyi tudás, vidéki jövő
A konferencia pódiumbeszélgetésén Szőnyi Kinga olyan résztvevőkkel beszélgetett, akik különböző területekről érkeztek: a gazdálkodás, a mezőgazdasági szaktanácsadás és a térségfejlesztés tapasztalatai is szóba kerültek. A beszélgetés egyik visszatérő témája az volt, miként lehet a fiatalok számára vonzóvá tenni a vidéki életet, és hogyan találhatják meg helyben a tanulás, a munka és a családalapítás lehetőségét.
A résztvevők szerint a hagyományok és a helyi értékek bemutatásában fontos szerepük van a női szervezeteknek.
A kézműves foglalkozások, a közös sütés-főzés és a helyi rendezvények nemcsak a tudásátadást szolgálják, hanem találkozási alkalmat is teremtenek a különböző generációk számára. A beszélgetésen a helyi termelők és a fogyasztók közötti kapcsolat erősítéséről is szó esett. Nagyné Legény Ildikó azt hangsúlyozta: a magyar vidéken megtermelt élelmiszernek a helyi közétkeztetésben és a környékbeli háztartásokban is nagyobb szerepet kellene kapnia.
A résztvevők a vidéki jövőt az erős, egymást segítő közösségekhez kötötték. A beszélgetés zárógondolatában Nagyné Legény Ildikó úgy fogalmazott: „a magyar vidék ma a kultúra, az identitás és a megmaradás bölcsője”.
Temesvári Ágnest ismerték el az idei Vidéki Nők Magyarországért díjjal
A rendezvény végén átadták a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége által 2019-ben alapított Vidéki Nők Magyarországért díjat.
Az elismeréssel olyan vidéken élő nőket tüntetnek ki, akik munkájukkal, példamutatásukkal és közösségükért végzett tevékenységükkel maradandó értéket teremtenek.
A 2026. évi díjazott, Temesvári Ágnes egészségügyi okok miatt nem tudott részt venni az ünnepségen, ezért az elismerést megbízottja, Hamzáné Lakó Judit, az Aranyhomok Kistérségfejlesztési Egyesület titkára vette át. A laudációt Nagyné Legény Ildikó mondta el. Temesvári Ágnes munkáját a gyermekek és családok támogatásáért, valamint Kecskemét közösségéért végzett tevékenységéért méltatta.
A laudáció szerint Temesvári Ágnes számára a segítségnyújtás nem pusztán intézményi feladat, hanem személyes felelősség. Munkájához szakmai tudás mellett empátia, türelem és hit is szükséges: abban a hitben, hogy a nehéz helyzetekből is van kiút, és az emberek képesek újrakezdeni. A laudáció azt is kiemelte, hogy
a vidéki értékek megőrzése nemcsak a táj, a hagyományok vagy a gazdálkodás védelmét jelenti. Ugyanilyen fontos a közösségekért, a családokért és az egyes emberekért végzett, sokszor csendes munka.
A Vidéki Nők Magyarországért díjhoz Petrás Mária keramikusművész által készített alkotás és Szalai Katalin kódexíró kézzel festett oklevele tartozik. Az ünnepség az elismerés átadása mellett arra is emlékeztetett: a vidék megtartó erejét azok az emberek adják, akik felelősséget vállalnak egymásért, és továbbadják a közösség értékeit a következő nemzedéknek.
