Hunyor fajtái, gondozása

A hunyor manapság egyre több kertben fordul elő, kevés gondozást igényel. A kora tavasszal nyíló változatos színű virágai sokáig a kert díszei lehetnek. Számos fajtája kapható, legnépszerűbb a fekete hunyor, amely dézsás növényként ideális kültéri dekoráció különösen a hideg évszakokban, a legtöbb fajta a telet is jól tűri.

A hunyor legfontosabb tulajdonságai

A hunyor már az ókorban is ismert növény volt, akkoriban rituális körülmények között a gonosz szellemek elűzésére használták. A boglárkafékék családjába, és a Helleborus nemzetségbe tartoznak, azon belül több mint 20 faja ismert. Természetes élőhelye a Kaukázus, a Balkán és Közép és Dél-Európa hegyvidéke, itt általában január-március környékén bontanak virágot megelőzve a fák és cserjék lombfakadását.

A hunyor fajok között örökzöldek és lombhullatók egyaránt megtalálhatók. A levelek általában mélyzöldek és fényesek, méretük fajonként változó, körülbelül 20 és 60 cm magasra nőnek meg. A hunyor különlegessége a csésze alakú, bókoló szirmú virága, amelyben hosszú sárga porzók találhatók. Hazánkban természetes körülmények között három faj fordul elő: az illatos hunyor, a pirosló hunyor, és a kisvirágú hunyor. Fontos tudni, hogy szinte mindegyik mérgező, különösen a fekete hunyor.

A legkedveltebb hunyorfélék

Fekete hunyor

A karácsonyi rózsaként is ismert fekete hunyor (Helleborus niger), örökzöld bokrosodó növény. Virágait novembertől februárig hozza és a fagyot is jól tűri. Telepíthető dézsás növényként is, így kiválóan alkalmas a terasz téli díszítésére.

Keleti hunyor

A keleti hunyornak (Helleborus orientalis) különböző fajtái kaphatók, ültethető virágágyásba és balkonra egyaránt.

Pirosló hunyor

A pirosló hunyor (Helleborus purpurascent) bokros növekedésű évelő. Pompás virágait- belül zöldes-bordós, kívül ibolyás lilás színű – tavasz közepén hozza.

Hunyor gondozása

A hunyor hosszú életű évelő növény, kevés igénye miatt sokáig díszíti a kertet. A kis termete miatt csoportosan telepítsük. Félárnyékos helyre ültessük, illetve helyezzük. Ültetőföldnek meszes, jó vízáteresztőképességű földet válasszunk. Ügyeljünk a rendszeres gyomtalanításra. Az elvirágzást követően nyáron akár kevesebb öntözéssel is elviselnek. Általában jól tűrik a fagyot, de extrémebb hideg esetén ajánlott takarással védeni. Legkönnyebben tőosztással szaporítható nyár végén, ősz elején.